Sulibüfé

Még el sem hallgatott a csengő, a gyerekek a zajjal együtt robbannak ki az osztálytermeikből, és roham a büfé ellen.

Ezt csípem. Pontosan ki tudom számítani, hogy az év mely szakaszában, a hó hányadik és a hét eme napján a harmadik szünetben mire számítsak. Pontosan kikészítettem  a várható igényeknek megfelelően étel-ital és egyéb árucikkeimet.
Kölkök be, sapka le (megjegyzem, az egész iskolában csak én követelem ezt meg tőlük) majd hirtelen fékezéssel befarolnak a sorba.
Kiszolgálás gyorsan halad, míg meg nem jelenik egy"tanerő" hatalmas illatfelhőbe burkolózva.
Félrelökdösi a kölköket, majd az elöl álló kiselsősre rámordul ekképpen:
- Vigyázz bazeg! Nem látod hogy itt vagyok?!
Hátul egy nyolcadikas fotrdít tanárnőről magyarra:
- A tanárnéni vásárolni szeretne...
Mintha mi sem történt volna, tanerő elsorolja igényeit:
- Lesz egy szendvics, egy kóla, meg két kávé, de gyorsan mert sietek!
Nyolcadikas lelkesen:
- Tanárnéni most nem jövendőmondó, hanem vásárló! Csak megjegyzem...
- Kussolj máá te gyerek! - morog az illatos.
Aztán csak kiszámoja lassan csupa apróból az összeget, és megszabadulunk tőle.
A gyerekek ismét életre kapnak, szépen sorban, lökdösődés nélkül végülis mindegyik megkapja amire vágyott. Ki fizet, ki hitelbe (mindig megadták!)
Becsöngetnek.
Még két kicsi igyekszik eldönteni, hogy mit is kérjen, de Illatfelhő beront, elüvölti magát:
- Nem most kell vásárolni! Mit csináltatok egész szünetben?
- Sorban álltak. Csendesen, rendesen, ahogy valószínűleg otthon tanulták... - mondom, de mintha falnak beszélnék, még nekem panaszkodik, hogy milyen rettentesen neveletlenek ezek a mai gyerekek...
Ja! Azok. Nézőpont kérdése...
 

Mandulás paralelogrammák

Munka előtt megnézem, hogy a hűtőben van-e elegendő mennyiségű inzulin... Aztán:

Lisztet feleannyi búzadarával, vajjal, kis sóval, sok cukorral, egész tojásokkal (2), szárított élesztővel, vagy sütőporral, reszelt citromhéjjal két nagy marék mazsolával összegyúrok. Az így kapott tésztát két részre osztom. Mindkettőt kilapítom sodrófával kb. fél centi laposra. Az elsőt tepsibe fektetem sütőpapírra. Erre halmozom vastagon a tölteléket. (Kb három- négy centi)

Ráterítem a második tésztát. Széleit behajtom. Kiszúrkálom villával, megkenem egész tojással, megszórom fahéjjal, és porcukorral.

Előmelegített 160 fokos sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm. (légkeveréssel)

Teljes kihűlés előtt csokoládé masszával lekenem a tetejét.

Másnap levagdosom a széleit. Közben erősen hadakozom fakanállal a mindenfelől orvul támadó gyerekekkel. Majd háromszor négy cm. (igény, és ízlés szerint más méret) paralelogrammákat (lehet oktaédereket is, de azt nehéz bekapni egyben, és különben is a név kötelez!) szeletelek belőle. Ha még mindig van belőle, megszórom porcukorral, és fémdobozba rejtem kínálásig.

Figyelem! Előnyös, ha a fémdoboz vásárlásakor ismerjük a házi számkódos széf belső méreteit!

Tőtelék:

Sok mandula, (lehet dióval is!) sok alma (kibelezve, de héjával!) Erre különösen jó az apró szikkadt bio alma. Csipet só, sok cukor, és egy egész tojás. (ha az alma lédús, ki kell csavarni, és a levét jól meginni!) Ezt jól összekutyulom. Egy kenhető, nem folyós massza lesz belőle. Ha a massza híg, akkor búzadarával sűrítem.

Figyelem!

Jobb mint a Gerbaud!!! És a neve is egyszerűbb.

u.i.

Ne kérdezzétek a pontos adagokat a hozzávalóknál! Nem tudom. Többször sütöttem, és egyre jobb lett. Most már mindig állandó a minősége.

Minden „gondulomnyi” ahogy Nagyi mondaná...

A műveltség "ára"

Régről ismerem, igaz, csak látásból. A matematika tudományok doktora, nyugdíjas egyetemi professzor. Mellesleg  a szakmában világhírű.

És öreg. Nagyon. És szegény mint a templom egere.
Jobb napokat látott öltönyében lötyög ami még megmaradt testéből. Aprókat lépegetve totyog végig a Vásárcsarnokon. Nagy nap van ma! Olasz napok. Ma ingyen ebéd van a kóstolókból! Tehát ma van mit enni...
Szerényen lépked egyik standtól a másikig, érdeklődik minden felől, csak hogy a szegénység gyalázatát elfedje valamivel. És kóstol. Itt egy kis olivabogyót, ott egy kis szendvicskét, amott egy kis pohárka vörösbort. És társalog. Elméje ma is a régi. Csak biztostűvel összetartott szalmakalapja árulkodó egy kicsit.
Visszahívom, és új szendviccsel kínálom. "Ezt még nem kóstolta bátyám" megszólítással, és kifejezve, hogy kíváncsi vagyok a véleményére.
- Akár amikor ott jártam, ugyanazok az ízek! - mondja lelkesen, najd beszélgetésbe elegyedtünk, s kiderült, hogy a környék több mint harminc városában járt régen, és minden emléke élénken él benne azóta is. Szóbakerült művészet, tudomány, történelem... Csak a politika, és a szegénység nem. Azt most egy kicsit sikerült felednie. Míg újból meg nem éhezik...
Nézem távolodó alakját. Mint egy kérdőjel. És valóban sok kérdés merül fel bennem láttára.
Ezeket most nem részletezem. Gondolom értitek az okát!?

Cantuccini

Ezek már karácsonyra várnak bedobozolva... De a mazsoláson kívül még sütök mandulásat, és csokisat is. Csak mert szeretem. Valamikor sokat sütöttem belőle. Most megnyugodva konstatáltam, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból. Sőt!

 "Talán még sosem volt ilyen jó!" 

Bableves

Három tányér kolbászos bableves után egy kicsit megnyugodott a gyomrom. Most minden olyan jó...

Tudod: Sok zöldség, bacon, lila bab, kolbi, csipetke, behabarod, és jó étvágyat!

Ínyencek kicsit több sóval, csípős pirospaprikával, és néhány csepp ecettel... Fokozzam még?

Krumplistészta gazdagon

Veszed azt a kis sertéshúst, nagyon apróra kockázod, és felteszed pörinek. (hagyma, só, bors, köménymag, édes, és csípős paprika) Ha lehet akkor csak a saját levében puhára főzöd. Ha kevés levet ad, akkor egy kicsi vízzel higítod. De éppen csak annyival, hogy amikor puha a hús, akkor a hússal megegyező mennyiségű, szintén apróra vágott burgonyát még meg tudd benne főzni, és utána ne maradjon lé. Illetve csak alig egy picike. Amikor a krumpli szétfőtt, akkor ezt az így kapott masszát jól összekevered a közben kifőzött tésztával. (Fajtája szabadon választható, de legjobb a friss házilag gyúrt tészta) Ha ügyes voltál, akkor egy különlegesen finom krumplistészta az eredmény!

Valami jó kis házi "savanya" illik hozzá! 

Ügyelj a krumplistésztatolvajokra, mert ha nem figyelsz, neked semmi nem marad! 

Jó étvágyat hozzá!

| Marhaság Volt régebben egy főzőcske műsor. Egy ügyesen koppintós csaj vezette. Nem is erről akarok most értekezni, hanem arról a kis betétről ami a műsora végén volt rendszeresen. Egy nagyon profi szakács megmutatta, hogy a semmbiől is lehet valamit főzni. És itt most nem a fizikára gondolok, miszerint végy egy semmi tömegű (tehát mozgási energiával nem rendelkező) részecskét, lökj oda hozzá egy Higgs részecskét, az majd ad neki energiát (tehát tömeget, tehát ANYAGOT) és máris lessz valamid. Most arra gondolok, hogy ha nincs otthon semmi, megmondja majd a Budai! És megmondta! Néha levegőért küzdve, néha elhalóan, a cseppenő nyálát éppen megmentve, de elmondta, hogy ha nincs otthon semmi: " A hűtőben mindig akad egy kis herrring" stb. Így, sok errrrel... És folytatta tejszínnel, meg friss gyömbérrel, én meg hitetlenkedve nyitottam ki a hűtőm ajtaját. És nekem lett igazam. A fenti felsorolásból semmi nem volt otthon. És nem csak mindig, de sosem. Ma eszembe jutott a Budai, és utánoztam. Kivettem a hűtőből néhány hozzávalót, és rittyentettem egy kis ebédet. Emígyen: Azt a kis darab fiatal marhát bepácoltam gyorspácba, majd kis idő múlva egy serpenyőben kevés olajon (forrón!) minden oldalát megkapattam, hogy a szaftok... Aztán ugyanebben a serpenyőben betoltam a sütőbe. De előtte öntöttem alá némi italian vörösbort. Ez volt a neve: "Szicíliai vörös" - Na - gondoltam, ez olyan Itáliában mint Magyarba' az "Aranykannadíjas Sógorfosatós". De nem! Érdekes módon Itáliában még a maradékok összeöntögetéséből is minőség kerekedik ki. Minőségi maradékok... Szóval a serplit letakartam alufóliával, és bennhagytam 200 fokon vagy másfél órára. Furcsa ez! Mert ha hirtelen körbesütve azonnal tálalom, akkor még puha, angolos a hús. Ha másfél óráig sütöm, akkor "jól átsült" puha az a hús. A kettő között viszont bakancstalp az első világégésből. Nos ha sem a világ, sem a hús nem égett meg, akkor ezzel készen is lennénk. Köretnek alvós rizst, háromféle sültburgonyát adtam, és készítettem egy isteni mártást a hús alatt maradó szmötyiből. (kis barnamártás, kis sajt, egy kis pradicsom, egy kis gyümölcsíz, némi csípős mustár...) Aztán a tálon úgy tálaltam, hogy felhalmoztam egyik oldalra a köreteket, a másikra a sültet (miután jól kipihente a sütkérezés fáradalmait, és szeleteltem) s erre öntöttem a szószt. Nyamm lett ez is. Biztos véletlen, mint minden ezen a világon!