2014. május 26., hétfő

Rebarbara

Valamikor régen amikor az ulti még nagy divat volt nálunk, akkor hallatszott a társaság körül a következeő beszólás (bemondás) sorozat:
- Ulti.
- Kontra ulti!
- Rerkontra!
- Szubkontra!
- Mórkontra!
- FEDÁKSÁRI!

Később:
- Barbara
- Kontra Barbara!
- re...Hülye...


Ez jutott ma eszembe amikor a rebarbarát készítettem. Szüreteltem kb másfél kilo (gram) levélnyelet. Megpucoltam, lehúztam a héját, hogy ne legyen szálkás. Bár ez még ilyenkor nem nagyon fenyeget, de azért mégis. Ezután feldaraboltam kockákra, evőkanálnyi forró olajba dobtam, és hozzáadott víz nélkül megpároltam. Közben néha megkevergettem. Egy csipet sóval, és négy kanál mézzel ízesítettem. Amikor egészen megpuhult adtam hozzá másfél deci (liter) tejszínt. (tejföllel is isteni) Ebbe előtte csómómentesen elkevertem egy kanál lisztet. A behabart rebarbaramártást még rotyogtattam kb. két percig állandó kevergetés mellett, majd félrehúztam. Burgonyát pucoltam (tudod az a krumpli!) felkockáztam, és sós vízben puhára főztem. Ezután forró olajon megpirítottam. Imádom a rebarbaramártást főtt-sültkrumplival. És erre még lehet tenni egy (vagy több) tükörtojást is dísznek...

Jó étvágyat ha eddig még nem lett volna!