Ma a gondolatébresztő paprikáskrumplit (Sznob idióták szerint pincepörköltet esetleg serpenyős rostélyost) főztem. Közben a nagylányommal csevegtem, és amikor ezt megtudta felkiáltott
- "Nem értem a külföldön élő magyarokat! Mindig azt a nyavajás kaját főzik. Mit imádnak benne annyira?
- Nos nem kezdtem magyarázatba mert asztalnál ült már a család, és már csak rá vártak az ebéddel, de ez a kérdés megválaszolásra érdemes.
Sokáig ez volt a szegények eledele. Tehát a lakosság igen nagy százaléka főzte. Így aztán ismert volt, és a " Mit főzzek ma: " kérdésre rutinszerűen beugrott a PAPRIKÁSKRUMPLIT!" VÁLASZ.
azután pedig olcsó volt.
Meg aztán egyszerűen elkészíthető.
Az sem elhanyagolható, hogy egy mezőgazdasági (paraszt) országban minden otthonban egész évben volt hozzá minden alapanyag, (a zöldségek homokban, a krumpli nzsákokban, a hagyma polcon a pincében, a többi kellék pedig a kamrában várta sorsának beteljesülését) ugyanis ehhez semmi friss cucc nem kell.
És mindenki szerette is! (kivéve, ha gondatlan szülei mást is szoktak főzni télvíz idején mielőtt kivándorolt volna Itáliába a friss zölségek, sonkák, olivaolaj, isteni sajtok és minden hasonló kényeztetés hazájába.)
Néha főzés közben előfordult, hogy valami éppen kifogyott. Olyankor bekopogtunk a szomszédhoz, hogy paprkáskrumplit főzök éppen. Mire ő megkérdezte, hogy _ És mi kéne hozzá?
- Na ha egyszer az válaszoltam volna, hogy " Hagyma, kis szalonna, krumpli, őrült paprika, só, bors, egy kis darab kolbász... " azt hiszem ráfagyott volna a mosoly a képes felére. Ha esetleg valóban kevés paprika volt otthon, akkor tettünk bele több kolbászkát. Abban volt elég.
Szóval mit szeretünk benne: Hát amiket épp az előbb soroltam fel És van még egy két dolog ami szintem nem árt ha kézre esik. Pl. friss illatos házi kenyér. esetleg egy kanál, mert anélkül ehetetlen. Vagy pincehideg borocska csak úgy a lopóból csorgatva. Na de nem részletezem tovább mert akkor milyen lehetett régen egy bonyolultabb étel?!
Persze írás közben ébredt még rengeteg gondolatom, de azok kiteregetése helyett inkább fordultam még kétszer a konyhában utántöltésre. De úgy gondolom, hogy ezzel Ti jártatok jobban. (én csak többet ettem)
Fotókat nem készítettem azon egyszerű okból, hogy megfigyeltem: Ha egy étel nagyon szép lett, az amúgy általábn nem sikerült olyan finomra mint akartam. Ami pedig isteni lett, azt azért nem fotóztam, mert mire eszembe jutott hogy kellene, már késő volt.
Hát hogy néz ki egy képen egy maszatos tányér!?
Repeta...
- "Nem értem a külföldön élő magyarokat! Mindig azt a nyavajás kaját főzik. Mit imádnak benne annyira?
- Nos nem kezdtem magyarázatba mert asztalnál ült már a család, és már csak rá vártak az ebéddel, de ez a kérdés megválaszolásra érdemes.
Sokáig ez volt a szegények eledele. Tehát a lakosság igen nagy százaléka főzte. Így aztán ismert volt, és a " Mit főzzek ma: " kérdésre rutinszerűen beugrott a PAPRIKÁSKRUMPLIT!" VÁLASZ.
azután pedig olcsó volt.
Meg aztán egyszerűen elkészíthető.
Az sem elhanyagolható, hogy egy mezőgazdasági (paraszt) országban minden otthonban egész évben volt hozzá minden alapanyag, (a zöldségek homokban, a krumpli nzsákokban, a hagyma polcon a pincében, a többi kellék pedig a kamrában várta sorsának beteljesülését) ugyanis ehhez semmi friss cucc nem kell.
És mindenki szerette is! (kivéve, ha gondatlan szülei mást is szoktak főzni télvíz idején mielőtt kivándorolt volna Itáliába a friss zölségek, sonkák, olivaolaj, isteni sajtok és minden hasonló kényeztetés hazájába.)
Néha főzés közben előfordult, hogy valami éppen kifogyott. Olyankor bekopogtunk a szomszédhoz, hogy paprkáskrumplit főzök éppen. Mire ő megkérdezte, hogy _ És mi kéne hozzá?
- Na ha egyszer az válaszoltam volna, hogy " Hagyma, kis szalonna, krumpli, őrült paprika, só, bors, egy kis darab kolbász... " azt hiszem ráfagyott volna a mosoly a képes felére. Ha esetleg valóban kevés paprika volt otthon, akkor tettünk bele több kolbászkát. Abban volt elég.
Szóval mit szeretünk benne: Hát amiket épp az előbb soroltam fel És van még egy két dolog ami szintem nem árt ha kézre esik. Pl. friss illatos házi kenyér. esetleg egy kanál, mert anélkül ehetetlen. Vagy pincehideg borocska csak úgy a lopóból csorgatva. Na de nem részletezem tovább mert akkor milyen lehetett régen egy bonyolultabb étel?!
Persze írás közben ébredt még rengeteg gondolatom, de azok kiteregetése helyett inkább fordultam még kétszer a konyhában utántöltésre. De úgy gondolom, hogy ezzel Ti jártatok jobban. (én csak többet ettem)
Fotókat nem készítettem azon egyszerű okból, hogy megfigyeltem: Ha egy étel nagyon szép lett, az amúgy általábn nem sikerült olyan finomra mint akartam. Ami pedig isteni lett, azt azért nem fotóztam, mert mire eszembe jutott hogy kellene, már késő volt.
Hát hogy néz ki egy képen egy maszatos tányér!?
Repeta...