2014. szeptember 7., vasárnap

A szószok

A húsok sütéséről, meg a köretekről már rengeteg szó esett. Legalábbis több, mint azt szerettem volna. És a saláták is megkapták a kellő nyilvánosságot. Most az egyéb kiegészítőkről pár sor. Pl. desszertek, szószok, mártások satöbbi satöbbi.
Elsőnek a szósz.
A szósz nem más, mint egy aromásított lötty sűrítve, vagy éppen hígítva, igény szerint. Szerepe, hogy a főételnek hangsúlyt adjon, esetleg eltakarja a hiányosságait, mindenesetre az összhatás elkerülhetetlen eleme bizonyos ételféleségeknél.
Ma pl. a húsokhoz köretnek hagymás törtburgonyát adtam, és szósszal loccsantottam nyakon.
Ez a szósz a húsok sütésénél keletkezett lével indul. Tulajdonképpen egy barnamártás szerűséget készítettem ennek e lének a sűrűre főzésével. Ebbe a sűrű lötyibe kevertem egy kis feketeribizli szörpöt, egy kanál "kecsapot" (ami mindenkit becsapott) némi párolt sárgarépát, fehérrépát, egy kevéske hagymát, és saját termesztésű fokhagymát. Összeturmixoltam, felforraltam, és amikor éppen megfelelően sűrű volt, akkor tálaltam.
Többféle szerepe közül az egyik, hogy az aromákat adja, a másik, hogy az ételek, köretek szárazságát ellensúlyozza, a harmadik pedig, (és ma ez volt a legfontosabb) hogy mivel nem a főzés színhelyén tálaltam, ez a szósz akadályozta meg a hússzeleteket a kiszáradástól, és a kihűléstől.
Hát nem lett rossz ma sem.