Nem is értem, miért nem terjed jobban nálunk a kuszkusz. Ez az igazi lusta háziasszonyok eledele! Nem kell más hozzá mint egy kis fantázia, és egy bögre kuszkusz. Bármivel összekeverjük finom! Olyan a végeredmény mint egy apró tarhonya. Lehet édesen, sósan, zöldségekkel, vagy hússal, esetleg gombával. Lehet köret, de lehet főétel is. Ezt az eredetileg berber menyecskék keze által gyúrt, tördelt, morzsolt "valamit" ma már géppel állítják elő. Durumbúza daráját, és egyéb gabonaféléket használnak hozzá. Előre gőzölik, majd szárítják. Eredetileg mázas cserépedényben készítették. Alul rotyogott a hús, fölötte a zöldségek, majd legfelül egy rostán gőzölődött a kuszkusz. Egyes vidékeken (na nem Európában) ma is a közös kifőzdében készül. A háziasszony összeállítja, majd elballag vele a kifőzőbe, ahol egy nagy tüzet raknak egy erre a célra épített "közös tűzhelyben". Aztán lóbálja otthon a lábát a nyolc -tíz gyerek mellett, majd ebédidőben hazahozza a puhára párolódott ebédet, és tálal. És ez így megy pár évezred óta. De nálunk természetesen ez is másképp van.
Elkészítése egyszerű mint az egyszeregy. Sőt! Szerintem annál is egyszerűbb, mert nem hiszem, hogy a régi idők berber asszonyságai ismerték az egyszeregyet, de a kuszkuszhoz értettek az biztos!
Szóval ezt az "izét" összekeverjük ízlés szerint zöldségekkel (párolás után, vagy nyersen) fűszerekkel, vagy bármivel, majd felöntjük kétszeres mennyiségű lobogó forróvízzel, letakarjuk, és kb. negyedóra múlva, amikor a vizet mind felszívta, tálaljuk.
Én ma apróra vágott piros színű paprikát, apróra szeletelt frankfurti virslit, egész apróra darabolt szalámit, és párolt gombát, egy pici olivaolajat kevertem hozzá. A vízben feloldottam egy tyúkhúsleves kockát, majd forrón ráöntöttem. Tálalás előtt petrezselyem frissen aprított zöldjét , és bazsalikomot kevertem bele.
Meg kellett állapítanom, hogy tudtak valamit ezek a berber fehérnépek na!