2014. február 24., hétfő

Rostbeef

Roastbeef

Sun, 10 Feb 2013 07:11:39 +0000

32177847

A ház még csendes. Mindenki alszik. Itt vasárnap reggel mindjárt fél nyolckor még senki nem kukorékol, csak én, aki már órák óta nem tudok aludni. Ledobott az ágy. Tehát felkeltem, és a reggeli kávém elfogyasztása után nekiláttam a főzésnek. A mai főétel a steak, (bár én ezt az ételt eddig roastbeefnek neveztem) lesz. A hús egyben megsütve, utólag szeletelve, zöldséges barnamártással, zöldségkörettel, és sajtos burgonyával tálalva. Mellé valami finom saláta.
Tulajdonképpen minden húsból (a rossznyelvek szerint a csiga talpából is) lehet stak-et vágni. Már csak azért is, mert ez a szó igazából a szeletet jelenti. Mégis a köztudatban az terjedt el, hogy a steak nem más, mint a marha legértékesebb részéből (részeiből) vágott hússzelet angolosan, azaz félig átsütve.
Nos ma az én kezembe került egy gyönyörű darab hús. Az angolok rib-eye néven nevezik, de egyesek szerint ez a vesepecsenye legszebb darabja. Mindenesetre egy jókora darab. Nos leginkább igazi angolosan szerettem volna elkészíteni, de tekintettel azokra akiknek a rágás nem az erősségük (bár ha jól van elkészítve, az angolosan sült steak is puha) inkább egy más módját választottam a gyönyörű hús megpuhításának. Az előkészített húst megszárítottam, majd sóval, borssal, és olajjal átdörzsöltem, fokhagymával rendesen megtűzdeltem, fóliában érleltem, majd egy újabb olajos kence után alufóliába csomagoltam, és betettem az AGA-ba úgy kb. két és fél órára azzal, hogy utána az alufóliából kivéve még néhány percig visszateszem egy kis színt adni neki.
Most kb ötven perce van odabent. Ha hagyományosan készíteném, akkor most lenne kész, és már csak pihentetnem kellene kb fél óráig. De most szakítottam a hagyományokkal, és rábíztam magam egy internetes receptre. Elég sokan dicsérték, gondoltam jó lesz.
Izgulok! Na nem azért mert félek, hogy nem lesz finom, hanem azért mert így még nem készítettem, ezért valóban izgalmas élménynek számít majd egy új íz, egy másfajta étel.

Mononátrium glutamát

krumplicsíra nemzedék I.

Sat, 16 Mar 2013 21:09:18 +0000

28943136

Felnőtt egy nemzedék akik azt tanulták szüleiktől, (a mi gyermekeink korosztályától) hogy nagyon fontos az egészséges táplálkozás. Merthogy az is. Mármint fontos. Aztán ez a szemlélet egybeesett azzal a mára már divattá silányuló vonulattal amit a média terjesztett el, hogy minden rossz amit nagyszüleink esznek (mi)  nagyon ártalmas a só, a hús, a pirospaprika, a cukor, a nátrium-glutamát, és még sok minden, amit egyszerűen csak úgy lehet megfogalmazni: "ami jó, és finom".
Hiszik, és vallják, (lényeges, hogy hiszik, mert nem tudják) hogy mindez káros az egészségre. Régen minket is megpróbáltak átnevelni, hogy a sertészsír helyett fogyasszuk a nagyon "egészséges" margarint. Mára persze kiderült, hogy számos rákbetegség elsőszámu okozója. Rengeteg példát említhetnék erről, de most nem ez izgat. Manapság az ízfokozók elleni hadjárat aggaszt. Mert a szerencsétlen új generáció nem is sejti, hogy az elátkozott nátrium glutamát természetes formájában nagy mennyiségben van jelen pl. az érett paradicsomban (neszeneked szárított paradicsom, és kecsap!) jelen van minden fermentált élelmiszerben és italban, úgymint a különböző sajtokban, sörben, szója, és halszószokban stb. Szóval mindenben ami finom, vagy finomabbá teszi ételeinket. Komoly vizsgálatok megállapították, hogy az eredetileg tengeri hínárból kivont nátrium glutamát (keleten évezredek óta nagy mennyiségben fogyasztják) az egésszégre káros szintet csak akkor éri el, ha legalább napi 1,275 kg (!) mennyiséget viszünk be szervezetünkbe tiszta, kristályos minőségben!
Ugye ez lehetetlen? Akkor miért állítják olyan határozottan újdonsült étkezési "tanácsadóink" (leginkább ellenőrizhetetlen múltú gasztrobloggerek) hogy ártalmas?
 

A fokhagymakúra

Fokhagyma kúra öregedőknek, hogy minden véredény úgy működjék ahogy annak kell!

Tue, 09 Oct 2012 19:02:17 +0100

25087738

Negyven fölött különösen ajánlott. Aki évente egyszer megcsinálja, az biztosan számíthat rá, hogy az immunrendszere megerősödik, az érrendszere kitisztul, és bizonyos mértékben védetté is válik. Aztán ezek következtében "gyün az egésség min a rosseb"!
Recept:
Végy harminc deka fokhagymát! (pucoltan annyit) Pépesítsd, majd egy befőttes üvegben önst rá annyi tiszta szeszt ( 95%-os alkoholt. ETILT!!!) ami egy ujjnyira ellepi, majd zárd le! (Üvegfüggő. De általában három deci megteszi) Ezt a katyvaszt naponta forgatni kell kb öt-hat napig, majd egy gézszöveten átszűrni. (Csak ami magától kicsepeg. Ne nyomkodd!)
Az így kapott lét egy orvosságos cseppentőbe teszed, és fogyasztod.
Felhasználás:
Első nap reggel egy csepp (teába, vagy gyümölcslébe) délben kettő csepp, este három.
Második nap reggel négy csepp, délben öt, este hat.
Harmadik nap hét-nyolc-kilenc csepp.
Stb. stb.
Egy hét után eljutsz a huszonegy csepphez. Onnan kezdve ugyanilyen módon, csak csökkentve  az adagot, fokozatosan fogyasztod.
Két hét után elfogy a kúra!
És "gyün a egésség"!!!
Na hát arra!
(Mármint "a egésségedre"!)

u.i.
Ne idegeskedj a szag miatt, mert nem lehet érezni a leheleteden! Azt, hogy a kúra közepén mit szól a szonda, azt viszont nem tudom. De felelősséget nem vállalok a jogsidért. Nekem ne hivatkozz arra, hogy " A Vénember mondta"!!! Ha meg már mindegy, akkor inkább pálinkázz! Annak egyértelműbb az aromája...



Spagetti házilag

Spagetti házilag

Mon, 12 Mar 2012 20:42:14 +0000

11404252

Veszek egy tojást, és egy jó marék lisztbe kapart gödörbe ütöm. Sózom, majd összegyúrom. Annyi lisztet szórok rá, amennyit a tojás minden további adalék nélkül felvesz (pl. víz) Amikor jól kigyúrtam, (már nem ragad a kezemhez, de  a deszkához sem, akkor egy ujjnyi vastag kígyót sodrok belőle, majd ezt egy sodrófával kinyújtom egy kb. egy mm vastag, és tíz cm. széles lappá. Egy kicsit hagyom szikkadni egy "konyharuhán", majd spagettivé alakítom. Ezt a rossznyelvek szerint úgy teszem, hogy makarónit készítek belőle, s az abból kinyomott szálak alkotják a spagettit. (hihi) én azonban inkább egy olasz tésztagépbe helyezem, majd áttekerem rajta, s alul kijön egy kb. másfél méternyi spagettiszalag, amit egy rúdra terítek tovább szikkadni pár percre, majd lobogó sós vízben kifőzöm. Mivel ez nem száraztészta, ezt nem kell nyolc-tizenkét percig főzni, elég kb. egy-két perc. Miután újra lobog a víz, és feljön a tészta a tetejére, azután kb. egy perc főzés, és kész a TÉSZTA!
Semmi olaj, semmi egyéb okosság! Leszűröm, és egy tányérra csavarom. Mellé adhatok bármit ami tésztához illik. Ma én egy "zsivány" nevezetű izét adtam hozzá magamnak. Ez tulajdonképpen egy zöldséges, gombás, szaftos sertésragu. (finom!)
Az eredményt látjátok.
A mennyiségekről annyit: Egy tojás a hozzáadható liszttel pont egy adag.
Jó étvágyat hozzá tésztaimádók! Ez igazán TÉSZTA! Próbáljátok csak ki!
u.i. Az uborkát eredetileg csak dísznek szántam, de sajnos finom lett vele...

Az ünnepi hús


Sun, 03 Mar 2013 19:08:14 +0000

32979950

A mai menü az "ünnepi hús" volt. (Az eredeti nevét jogi okokból nem írom le.) Ezt az  ételt édesanyám hozta a családba, amikor egyszer régen egy híres étterem konyháján (ott az állatkert mellett rögtön) főzést tanult mint pedagógus, hogy később ezt a tudását átadhassa azoknak a pedagógusoknak akik az iskolákban a főzést tanítják. Mert bizony az "átkosban" még ezt is tanították az iskolában. A fiúknak "politechnikát", a lányoknak főzést, szabás-varrást. (Igaz, a feltétlenül szükséges "Ómagyar ékírást" nem tanították, hittanra is titokban jártunk, de azért ember lett belőlünk így is.)
Szóval a mai menü. Eredetileg ez sertésből készül, de Észak-Írországban annyi a marha, de annyi!  Szóval egy jókora darab bélszínt tegnap bepácoltam, majd ma hajnalban lemostam a pácot, lecsöpögtettem, besóztam, megborsoztam, megtűzdeltem fokhagymával, a zsíros (hihihi) felével felül bevagdostam úgy kétcentinként, s betettem zöldségágyra a sütőbe alufóliával letakarva persze. Az alufólia alá még a hús mellé egy négybevágott alma, és egy deci jófajta olasz vörösbor is becsusszant (Sangiovese 2011-es, Romagnaból. Persze D.O.C.) Csak mert ez volt éppen itt kéznél.
Aztán forró olajon megfuttattam a barnarizst, felöntöttem két és félszeres mennyiségű húslével, forraltam kb. tíz percig, majd fedővel letakarva betettem az AGA melegentartó részébe. Sárgarépát, fehérrépát vágtam félkarikára, hozzátettem egy kiló zöldborsót (MIRELIT!) megszórtam fűszersóval, majd egy fél deci vízzel, alufólia alatt egy jénaiban betettem az AGA hűvösebbik sütőjébe. Aztán visszabújtam az ágyba és még két órát aludtam. Reggeli után a közben puhára sült húst kitettem egy tálba, letakarva pihentettem még vagy fél órán át, aztán felszeleteltem. Egy lábosban összedobtam egy jó sűrű besamelt. Rögtön az elején a felolvadt vajba a (vaj  a farmunk saját terméke!) beleszórtam egy nagy maréknyi apróra darabolt szalámit. Kb. olyan mint a mi téliszalámink. Erre jött a liszt, a tej, reszelt sajt (cheddar).
Egy tepsibe raktam úgy, hogy minden két szelet hús közé kentem egy szeletnyi besamelt. A maradékkal bevontam az egész halmot.
Tálalás előtt fél órával betoltam a sütőbe, majd amikor pirosodni kezdett a teteje, akkor áttettem a kisebb hőfokú részbe. Közben a húslét a zöldségággyal együtt összeturmixoltam, fűszereztem (titok) s ebből egy szószt kevertem ki.
A tányérokra került egy kanál rizs,(tálaló spitzkanál) egy kanál vegyes párolt zöldség, erre a szósz, mellé egy szelet "ünnepi hús" a hozzátartozó besamellel együtt.
Itt ugyanis az a szokás, hogy akármilyen hús van, ahhoz kell valami köret, meg zöldség, és saláta. Ma a sali egy egyszerű fejes sali volt, kicsit megbolondítva ezzel- azzal. (Illett a borhoz)
Nem volt rossz!
Fotó nincs, mert mire eszembe jutott, már nem volt annyi amit fotózni érdemes. Bocsi!
Majd legközelebb!