A képet loptam!
Elöljáróban a csirkemellről annyit, hogy nem tartom igazán emberi eledelnek. Sem íze, sem állaga nem teszi erre méltóvá. Hogy ma mégis ezt készítettem az csupán annak köszönhető, hogy amikor legutóbb csirkét vásároltam, akkor az értékesebb testrészei eltávolítása után a maradékot (azt a nyamvadt szálkás sápadt valamit ami a mellcsontról fityegett, elraktam a fagyasztóba, hogy a szagát se érezzem. Őszinte részvétem mindazoknak a félrevezetetteknek akiket olyan körülmények között neveltek, hogy ezt a micsodát étel alapanyagnak tekintik a megszokás következményeként.
Na hagyjuk! Már mindegy.
Szóval egy jó méretes vöröshagymát rusztikusan felaprítottam, olajon megfonnyasztottam, beledobtam az imént emlegetett izét, majd fűszereket (só, bors, paprika, kevéske kömény) valamint, csak hogy bakonyi jelleget adjak neki, (meg némi ételszerű ízt) azt a csiperkegombát amit ma reggel szedtem a tanyán. Isteni "erdőszéli csiperke" volt ami ott kacérkodott velem a kapu mellett a tanya sarkában. Az az igazi ánizsillatú agaricus arvensis amit a békéscsabai reptéren szedtem rengeteget az A pálya közepén, Persze amikor nem volt repülőforgalom. Különben most nem írhatnám itt e sorokat. Átpirítottam, majd egy kevéske vizet adtam hozzá, és kislángon (ez nem a falu neve, mert azt nagybetűvel írtam volna) még forraltam egy ideig. Végül lisztszórással besürítettem kissé, és ennyi.
Közben amíg ez ott rottyant, főztem egy adag jó apró, kemény nokedlit.
Tálalás tálban, előbb a "nokli" ahogy Nagyi mondta mindig, rá ez a bakonyi cs.ragu. majd jó étvágyat Gábor!
Köszönöm. Finom volt.
u.i. A bakonyi csirkemellel most először találkoztam, és bevallom, egész ehető lett így előkészítve. Régen még a felelőtlen, gátlástalan ifjúkoromban találkoztam egy másfajta bakonyi csirkével, de az ő melleit imádtam! Na jó! akkor még kiskakaska voltam. Mostanra már ő is túl van a kotlós koron, de felejthetetlen nekem.
Csirkemelllek, krumplispogácsa hegyek...
Nem volt nálam boldogabb...