Tepertős pogi

Egy kis téli unaloműző. Eredetileg úgy hívják, hogy tepertős pogácsa. Nálam ez úgy készül, hogy összeszedek mindenféle maradék húszsírt, tepertőt meg hasonló zsiradékokat. A margarin felejtős. Rákot is kelt, (Jóreggelt Rák! Ébresztő föl!) meg aztán amikor ezt a receptet nagyanyáink kimódolták, nem hiszem, hogy az ólban röfögött a margarinka, vagy a kamrában egy fél növényi zsírdisznó lógott. Szóval kiborítok a deszkára kb. egy kiló lisztet. Nem fanyalgok, hogy milyen márka, nem kell a teljes kiőrlésű sem. Azaz kell, mert ha nincs teljesen kiőrölve, akkor megkeresem a molnárt, és annyi neki!  Ami a legolcsóbb, azt használom. Krátert kaparok bele, abba beleütök egy-két tojást. Egészben. Ráöntöm az olvasztott zsiradékot ami kb fél kiló. Sózom vastagon, borsozom bátran, s a közben egy bögre langyos tejben cukorral felfuttatott élesztőt is hozzáadom. Élvezettel pancsikolok benne. Széléről befelé összegyúrom, közben kis lisztcsíkokkal vetek gátat a kicsurgó tejnek... Amikor egyenletesre gyúrtam, akkor jó. Ezt onnan lehet sejteni, hogy eléggé elfáradt a hátam, maj' beszakad, és már a kezemre sem tapad a tészta.
Kb. egy centisre nyújtom, majd libatollal vastagon megkenem zsírral. Összehajtom vagy négyszer, mindig újra kenve közben.  Késsel berácsozom, és megkenem egy felvert egész tojással. A végén egy lisztbe mártogatott decis pohárral kiszaggatom. Lehetőleg tömzsi, nem magas poharat szoktam erre áldozni, mert abban amikor szaggatok összenyomódik a levegő, és magától kilöki a deszkára, nem kell a poharat összetörni, hogy kiessen belőle.
Kizsírozott, lisztezett sütőlapra teszem, s kb. 180 fokon pirosra sütöm. A sütőbe mindig teszek alulra egy kis tálkában vizet, hogy ne száradjon, hanem süljön az a szerencsétlen pogi. Amikor kész, akkor pedig a libatollal vastagon megkenem vízzel. Szép fényt ad neki, és nem kaparja le az ember szájpadlását amikor eszi. Kendővel letakarva hagyom kihűlni.
Elsősorban unatkozó, semmittevő, fogyókúramániás háziasszonyoknak ajánlom!
Jó étvágyat hozzá!
(ha már eddig is nem lett volna

Még egy kaja

Wed, 18 Jan 2012 08:26:16 +0000

7815927

Ma ismét úton leszek. Barátaim ebéddel várnak. Ha nem így lenne, akkor keresnék egy büfét, ahol finomakat lehet enni olcsón. Emlékszem, régen minden ilyen helyen az egyik sztár a szalontüdő volt. Tényleg! Hová tűnt a szalontüdő? Az EU-s jogszabályok, és a HACCP-s divathóbort áldozata lett, vagy ez is egyike azoknak a magyaros ételeknek, amit a gyorséttermek szorítottak ki a piacról "áldásos" tevékenységükkel? Mert mi is volt a választék régen egy "útszéli" büfében? A szendvicsek mellett voltak egytálételek mint pl.  a babgulyás, , a szalontüdő és társaik, aztán a pörköltek,a pacal, a sültek, savanyúsággal, friss puha kenyérrel. Mellé a szörpök, a fröccs, a sör. vagy a tiszta víz, amiből ráadásul akkora készleteink vannak,(még) hogy az egész világ irigykedik érte.
Ma meg vannak a nehezen átharapható puffancsok telerakva bizonytalan eredetű "hús"pogácsával, nyers zöldségekkel, nyakonöntve bőven valami gusztusosnak csak nehezen mondható löttyel ami kétoldalt csurog, ha az ember beleharap ebbe a valamibe. Azt mondják: amerikai divat. Hát Amerikában már nincs kultúrája az evésnek? Ott mindenki egységkaját eszik, sültkrumplival, kecsappal? Elfogyott a fantáziájuk? Pedig egy a nemzeteknek, különböző kultúráknak olyan hatalmas kohója mint Amerika, éppen arról kellene, hogy híres legyen, hogy rengeteg féle ételből lehessen választani ha valaki megéhezik. Ehelyett mit esznek? Hát ugyanazt. Mindig, mindenhol ugyanazt a silány választékot amit zseniális üzleti propagandával nyomnak le a torkukon már évtizedek óta. Aztán ha az ember körülnéz nem lát egyebet, mint elhízott, túlsúlyos, hangosan böfögő és ... tömegeket. Mert mesélhet nekem bárki bármit, az étkezésnek, a kulturált, tradicionális családi együtt étkezéseknek pótolhatatlan szerepe van az egészséges életmód, a család összetartása, és a kulturált viselkedés megtanulásában, és továbbvitelében. Pedig ezek egy társadalomnak alapértékei.
Miért kell nekünk mindig a rosszban majmolni a külföldet? Miért érzi úgy a magyar, hogy akkor menő, ha elhagyva saját értékeit, átveszi a nyugat silány, csak az üzlet, és a látszat érdekei szerint elharapódzó szokásait?
Én ma szerencsés vagyok. Mert nem kell beállnom a sorba valami nagyon divatos, nehezen fogyasztható amerikai izéért, mert valahol várnak rám. Karfiollevessel, és krumplistésztával. Imádom!

Vénember kedvence

Sat, 22 Oct 2011 15:26:11 +0100

6298853
Kb. 40 dkg. lisztből készíts egy jó lángostésztát. (Ugye nem kell leírnom, hogy hogyan?) Keverj a tésztába egy jó marék szárított zellerlevelet! Egye fene, lehet friss is...
Amíg ez kel valami langyos helyen, addig egy nagy sárgarépát, egy kb. ugyanakkora petrezselyemgyökeret, és egy közepes karalábét pucolj meg rendesen. Tegyél fel egy serpenyőt, abban dinsztelj meg egy nagyobb vöröshagymát (előbb aprítsd le te kis buta!) reszelj rá egy kis parmezánt, majd halmozd rá az aprított zöldségeket, és fedő alatt párold puhára!
Ezután egy kb 10 cm. hosszúságú finom fajta házikolbászkát apríts rá, majd újra fedd le úgy öt percre legalább. Az így elkészült tölteléket vagy nyomkodd össze, vagy turmixold le. Ez szabadonválasztott. Ezután a megkelt tésztát gyúrd át, majd szaggasd kb öt egyforma kupacba. Ezeket nyújtsd ki lángosméretűre, majd egyformán oszd szét a töltelék masszát, amibe előbb még keverhetsz egy kis feketeborsot, egy kis őrölt köményt, és egy kis gombaport. Ezeket a tészta egyik oldalára halmozod, majd a másik felét ráhajtod, és a széleket "összefonod" olyan "permenyi" formán.
Forró olajban süsd ki, majd tálaláskor friss kikevert tejföllel kend meg rendesen!
Jó étvágyat kívánok hozzá!

u.i.
Nem kell tejföllel elrontani ha nem vagy egy gurmann. Lehet mellé egy kis sajátfőzésű páleszt is tálalni.

A tízperces lecsó

Fri, 25 Jul 2008 13:38:29 +0100

5220205

Lábos. Aljára aprított szalonna, rá kb. két fej apróra darabolt vöröshagyma.
Szemek nem maradhatnak szárazon!
Paprika karikában, aztán a paradicsom. (Finnyásak forrázva héjatlaníthatják, de én szeretem az összepöndörödött paradicsomhéját! Meg a szőrös lábú nőket. Őket is forrázatlanul.)
Miután rotyog, beleszórom azt a néhány darabka csabai kolbászt, majd kb. egy evőkanál kechupot adok hozzá. (Aki engem és a kechophoz fűző viszonyt régen ismer, az most biztosan felrántja a szemöldökét, hogy - "Csak nem???" De!)
Kevés vízzel nyakonöntöm, majd ha forr, beleszórok egy jó marék tarhonyát. De nem mindegy ám, hogy milyent! Azt a békebeli úttörősörétet. Azt a jó gépi kéttojásost!
Óvatosan szórom, hogy ne keveredjen le a lábos aljáig, de a lé ellepje. Akkor nem kell folyamatosan kevergetni, nem törik a lecsó, és mégsem ragad le a tarhonya.
Sót csak módjával!
Ettől a pillanattól még öt perc forralás fedő alatt, és KÉSZ!
Tálalás előtt lefedve pihentetni kell még kb tíz percig.
Jó étvágyat picinyeim!

Croissant

Tue, 28 Feb 2012 11:07:30 +0000

10338046
Ma kipróbáltam egy francia eredeti croissant receptet. Mit mondjak? Isteni lett. Bár van még rajta mit javítanom, de elsőre kifejezetten jónak mondható.
Gyúrtam egy kenyér sűrűségű édes kelttésztát. Kelesztettem, majd hűtőben pihent órákon át. Ezután lazán kinyújtottam, majd kb. egyharmadnyi minőségi vajat (nem margarint!) szeleteltem rá. Félbehajtottam, nyújtottam, megint félbe, megint nyújt, ezt kb. tízszer. A végén kb. 4 mm-nyi vastagra nyújtottam, és tenyérnyi széles csíkokra vágtam. Ezeket a csíkokat pedig egyenlő oldalú háromszögekre.
Az egyik élénél minden háromszöget dzsemmel butítottam, majd feltekerve kilisztezett sütőlapon, az előmelegített 70 fokos sütőbe tettem. Kb. tíz perc után, amikor kezdett felemelkedni, felemeltem a hőmérsékletet 160 fokra, megkentem a croissantokat felvert cukros egész tojással, majd piros-ropogósra sütöttem.
Az eredményt láthatjátok. Ha estétől reggelig pihentettem volna, valamint a háromszögek nagyobbak lettek volna.... az én receptem is tovább tartott volna!
Kóstoljátok meg!

Kapros-túrós

-



Wed, 25 Jan 2012 17:56:23 +0000

8158840

A sok édesség után szinte kötelező egy kis sósat is sütni.
Úgy tettem, ahogy "a Budai szokta megmondani" ha nincs otthon semmi.
Szóval körülnéztem, hogy mi nincs itthon, és azokból a következőt raktam össze:
Egy kiló lisztet, egy bögre cukros tejben felfuttatott élesztőt, olvasztott zsírt, (nem árulom el, hogy mennyit) két tojást, kis sóval összegyúrtam, majd kicsit félretettem pihengetni.
Közben elkészítettem a tölteléket: Fél kiló túrót, negyed kiló Brindzát, egy doboz tejfölt, tíz dkg. reszelt sajtot, három karika téliszalámit (nagyon apróra összekockázva) egy tasak szárított kaporral, sóval összekevertem.
A tésztát kinyújtottam kb. fél cm. vastagra. Ráborítottam a tepsit, s annak mentén körbevágtam egy késsel. Az így kapott lapot a kikent, kilisztezett (és közben visszafordított) tepsibe terítettem, ráborítottam, és szétterítettem a tölteléket, majd a maradék tésztát vékony csíkokra vágtam, és rácsot készítettem belőle a sütire.
Kb. tizenöt percre az előmelegített 150 fokos sütőbe tettem, akkor felcsavartam 200 fokra, és további öt percre benntartottam.
Tepsiben hagytam kihűlni, majd kockákra vágtam.
Meg is kóstoltam. Bevált!
A képen nyocszor nyolc cm.-es kockákat láttok. Ebből kettő egy adag.
Nekem három...

Finom, laktató egy étek.

Talán fér még belétek!

Vegyétek, és egyétek!

Rostbeef

Sun, 10 Feb 2013 07:11:39 +0000

32177847

A ház még csendes. Mindenki alszik. Itt vasárnap reggel mindjárt fél nyolckor még senki nem kukorékol, csak én, aki már órák óta nem tudok aludni. Ledobott az ágy. Tehát felkeltem, és a reggeli kávém elfogyasztása után nekiláttam a főzésnek. A mai főétel a steak, (bár én ezt az ételt eddig roastbeefnek neveztem) lesz. A hús egyben megsütve, utólag szeletelve, zöldséges barnamártással, zöldségkörettel, és sajtos burgonyával tálalva. Mellé valami finom saláta.
Tulajdonképpen minden húsból (a rossznyelvek szerint a csiga talpából is) lehet stak-et vágni. Már csak azért is, mert ez a szó igazából a szeletet jelenti. Mégis a köztudatban az terjedt el, hogy a steak nem más, mint a marha legértékesebb részéből (részeiből) vágott hússzelet angolosan, azaz félig átsütve.
Nos ma az én kezembe került egy gyönyörű darab hús. Az angolok rib-eye néven nevezik, de egyesek szerint ez a vesepecsenye legszebb darabja. Mindenesetre egy jókora darab. Nos leginkább igazi angolosan szerettem volna elkészíteni, de tekintettel azokra akiknek a rágás nem az erősségük (bár ha jól van elkészítve, az angolosan sült steak is puha) inkább egy más módját választottam a gyönyörű hús megpuhításának. Az előkészített húst megszárítottam, majd sóval, borssal, és olajjal átdörzsöltem, fokhagymával rendesen megtűzdeltem, fóliában érleltem, majd egy újabb olajos kence után alufóliába csomagoltam, és betettem az AGA-ba úgy kb. két és fél órára azzal, hogy utána az alufóliából kivéve még néhány percig visszateszem egy kis színt adni neki.
Most kb ötven perce van odabent. Ha hagyományosan készíteném, akkor most lenne kész, és már csak pihentetnem kellene kb fél óráig. De most szakítottam a hagyományokkal, és rábíztam magam egy internetes receptre. Elég sokan dicsérték, gondoltam jó lesz.
Izgulok! Na nem azért mert félek, hogy nem lesz finom, hanem azért mert így még nem készítettem, ezért valóban izgalmas élménynek számít majd egy új íz, egy másfajta étel.

Mononátrium glutamát

Sat, 16 Mar 2013 21:09:18 +0000

28943136

Felnőtt egy nemzedék akik azt tanulták szüleiktől, (a mi gyermekeink korosztályától) hogy nagyon fontos az egészséges táplálkozás. Merthogy az is. Mármint fontos. Aztán ez a szemlélet egybeesett azzal a mára már divattá silányuló vonulattal amit a média terjesztett el, hogy minden rossz amit nagyszüleink esznek (mi)  nagyon ártalmas a só, a hús, a pirospaprika, a cukor, a nátrium-glutamát, és még sok minden, amit egyszerűen csak úgy lehet megfogalmazni: "ami jó, és finom".
Hiszik, és vallják, (lényeges, hogy hiszik, mert nem tudják) hogy mindez káros az egészségre. Régen minket is megpróbáltak átnevelni, hogy a sertészsír helyett fogyasszuk a nagyon "egészséges" margarint. Mára persze kiderült, hogy számos rákbetegség elsőszámu okozója. Rengeteg példát említhetnék erről, de most nem ez izgat. Manapság az ízfokozók elleni hadjárat aggaszt. Mert a szerencsétlen új generáció nem is sejti, hogy az elátkozott nátrium glutamát természetes formájában nagy mennyiségben van jelen pl. az érett paradicsomban (neszeneked szárított paradicsom, és kecsap!) jelen van minden fermentált élelmiszerben és italban, úgymint a különböző sajtokban, sörben, szója, és halszószokban stb. Szóval mindenben ami finom, vagy finomabbá teszi ételeinket. Komoly vizsgálatok megállapították, hogy az eredetileg tengeri hínárból kivont nátrium glutamát (keleten évezredek óta nagy mennyiségben fogyasztják) az egésszégre káros szintet csak akkor éri el, ha legalább napi 1,275 kg (!) mennyiséget viszünk be szervezetünkbe tiszta, kristályos minőségben!
Ugye ez lehetetlen? Akkor miért állítják olyan határozottan újdonsült étkezési "tanácsadóink" (leginkább ellenőrizhetetlen múltú gasztrobloggerek) hogy ártalmas?
 

A fokhagymakúra

Tue, 09 Oct 2012 19:02:17 +0100

25087738

Negyven fölött különösen ajánlott. Aki évente egyszer megcsinálja, az biztosan számíthat rá, hogy az immunrendszere megerősödik, az érrendszere kitisztul, és bizonyos mértékben védetté is válik. Aztán ezek következtében "gyün az egésség min a rosseb"!
Recept:
Végy harminc deka fokhagymát! (pucoltan annyit) Pépesítsd, majd egy befőttes üvegben önst rá annyi tiszta szeszt ( 95%-os alkoholt. ETILT!!!) ami egy ujjnyira ellepi, majd zárd le! (Üvegfüggő. De általában három deci megteszi) Ezt a katyvaszt naponta forgatni kell kb öt-hat napig, majd egy gézszöveten átszűrni. (Csak ami magától kicsepeg. Ne nyomkodd!)
Az így kapott lét egy orvosságos cseppentőbe teszed, és fogyasztod.
Felhasználás:
Első nap reggel egy csepp (teába, vagy gyümölcslébe) délben kettő csepp, este három.
Második nap reggel négy csepp, délben öt, este hat.
Harmadik nap hét-nyolc-kilenc csepp.
Stb. stb.
Egy hét után eljutsz a huszonegy csepphez. Onnan kezdve ugyanilyen módon, csak csökkentve  az adagot, fokozatosan fogyasztod.
Két hét után elfogy a kúra!
És "gyün a egésség"!!!
Na hát arra!
(Mármint "a egésségedre"!)

u.i.
Ne idegeskedj a szag miatt, mert nem lehet érezni a leheleteden! Azt, hogy a kúra közepén mit szól a szonda, azt viszont nem tudom. De felelősséget nem vállalok a jogsidért. Nekem ne hivatkozz arra, hogy " A Vénember mondta"!!! Ha meg már mindegy, akkor inkább pálinkázz! Annak egyértelműbb az aromája...

Spagetti házilag

Mon, 12 Mar 2012 20:42:14 +0000

11404252

Veszek egy tojást, és egy jó marék lisztbe kapart gödörbe ütöm. Sózom, majd összegyúrom. Annyi lisztet szórok rá, amennyit a tojás minden további adalék nélkül felvesz (pl. víz) Amikor jól kigyúrtam, (már nem ragad a kezemhez, de  a deszkához sem, akkor egy ujjnyi vastag kígyót sodrok belőle, majd ezt egy sodrófával kinyújtom egy kb. egy mm vastag, és tíz cm. széles lappá. Egy kicsit hagyom szikkadni egy "konyharuhán", majd spagettivé alakítom. Ezt a rossznyelvek szerint úgy teszem, hogy makarónit készítek belőle, s az abból kinyomott szálak alkotják a spagettit. (hihi) én azonban inkább egy olasz tésztagépbe helyezem, majd áttekerem rajta, s alul kijön egy kb. másfél méternyi spagettiszalag, amit egy rúdra terítek tovább szikkadni pár percre, majd lobogó sós vízben kifőzöm. Mivel ez nem száraztészta, ezt nem kell nyolc-tizenkét percig főzni, elég kb. egy-két perc. Miután újra lobog a víz, és feljön a tészta a tetejére, azután kb. egy perc főzés, és kész a TÉSZTA!
Semmi olaj, semmi egyéb okosság! Leszűröm, és egy tányérra csavarom. Mellé adhatok bármit ami tésztához illik. Ma én egy "zsivány" nevezetű izét adtam hozzá magamnak. Ez tulajdonképpen egy zöldséges, gombás, szaftos sertésragu. (finom!)
Az eredményt látjátok.
A mennyiségekről annyit: Egy tojás a hozzáadható liszttel pont egy adag.
Jó étvágyat hozzá tésztaimádók! Ez igazán TÉSZTA! Próbáljátok csak ki!
u.i. Az uborkát eredetileg csak dísznek szántam, de sajnos finom lett vele...

Az ünnepi hús

Sun, 03 Mar 2013 19:08:14 +0000

32979950

A mai menü az "ünnepi hús" volt. (Az eredeti nevét jogi okokból nem írom le.) Ezt az  ételt édesanyám hozta a családba, amikor egyszer régen egy híres étterem konyháján (ott az állatkert mellett rögtön) főzést tanult mint pedagógus, hogy később ezt a tudását átadhassa azoknak a pedagógusoknak akik az iskolákban a főzést tanítják. Mert bizony az "átkosban" még ezt is tanították az iskolában. A fiúknak "politechnikát", a lányoknak főzést, szabás-varrást. (Igaz, a feltétlenül szükséges "Ómagyar ékírást" nem tanították, hittanra is titokban jártunk, de azért ember lett belőlünk így is.)
Szóval a mai menü. Eredetileg ez sertésből készül, de Észak-Írországban annyi a marha, de annyi!  Szóval egy jókora darab bélszínt tegnap bepácoltam, majd ma hajnalban lemostam a pácot, lecsöpögtettem, besóztam, megborsoztam, megtűzdeltem fokhagymával, a zsíros (hihihi) felével felül bevagdostam úgy kétcentinként, s betettem zöldségágyra a sütőbe alufóliával letakarva persze. Az alufólia alá még a hús mellé egy négybevágott alma, és egy deci jófajta olasz vörösbor is becsusszant (Sangiovese 2011-es, Romagnaból. Persze D.O.C.) Csak mert ez volt éppen itt kéznél.
Aztán forró olajon megfuttattam a barnarizst, felöntöttem két és félszeres mennyiségű húslével, forraltam kb. tíz percig, majd fedővel letakarva betettem az AGA melegentartó részébe. Sárgarépát, fehérrépát vágtam félkarikára, hozzátettem egy kiló zöldborsót (MIRELIT!) megszórtam fűszersóval, majd egy fél deci vízzel, alufólia alatt egy jénaiban betettem az AGA hűvösebbik sütőjébe. Aztán visszabújtam az ágyba és még két órát aludtam. Reggeli után a közben puhára sült húst kitettem egy tálba, letakarva pihentettem még vagy fél órán át, aztán felszeleteltem. Egy lábosban összedobtam egy jó sűrű besamelt. Rögtön az elején a felolvadt vajba a (vaj  a farmunk saját terméke!) beleszórtam egy nagy maréknyi apróra darabolt szalámit. Kb. olyan mint a mi téliszalámink. Erre jött a liszt, a tej, reszelt sajt (cheddar).
Egy tepsibe raktam úgy, hogy minden két szelet hús közé kentem egy szeletnyi besamelt. A maradékkal bevontam az egész halmot.
Tálalás előtt fél órával betoltam a sütőbe, majd amikor pirosodni kezdett a teteje, akkor áttettem a kisebb hőfokú részbe. Közben a húslét a zöldségággyal együtt összeturmixoltam, fűszereztem (titok) s ebből egy szószt kevertem ki.
A tányérokra került egy kanál rizs,(tálaló spitzkanál) egy kanál vegyes párolt zöldség, erre a szósz, mellé egy szelet "ünnepi hús" a hozzátartozó besamellel együtt.
Itt ugyanis az a szokás, hogy akármilyen hús van, ahhoz kell valami köret, meg zöldség, és saláta. Ma a sali egy egyszerű fejes sali volt, kicsit megbolondítva ezzel- azzal. (Illett a borhoz)
Nem volt rossz!
Fotó nincs, mert mire eszembe jutott, már nem volt annyi amit fotózni érdemes. Bocsi!
Majd legközelebb!

Tarlórépa

Sat, 23 Feb 2013 17:05:42 +0000

32929590

Egyre kevésbé ragaszkodom a hazai ízekhez. Ma például káposztás cvekedlit főztem. Gondoltam, az hamar megvan, és finom is. Viszont utána egy óra múlva éhes az ember. Na nem baj! Gondoltam, majd jó sokat főzök, és rá lehet járni délután igény szerint.
Szép gondolat. De hogyan lesz káposztás tészta káposzta nélkül? Itt jött be a képbe az a valami, amit az írek sokáig csak az állatoknak termeltek takarmányként, mostanában viszont rájöttek, hogy finom, és eszik salátának, főtt vegyes zöldségnek stb. Igazából egy karalábé fajta, amit eddig sosem láttam máshol. Hatalmas, másfél kilósra megnövő sötét, sima felületű gumók. Nos ebből reszeltem le másfelet, majd pirított hagymán megdinszteltem, és lepirítottam kissé. Só bors, kis kömény (csak egy gondolomnyi) és összekevertem a közben kifőtt két kiló jó kis olasz farfalle tésztával. (Ezt az eredetileg pillangónak nevezett tésztát a magyarok masninak hívják. Csak tudnám miért?!) Keverés előtt egy csapott evőkanálnyi cukrot szórtam rá, így kissé megkaramellizálódott. (Ez mostanában divat. Akkor is mondják, ha nem teszik, mert jól hangzik...) A végeredmény nekem tetsző lett. Senki nem különböztette volna meg a káposztától...
Keressetek egy jókora karalábét, és nosza!
Jó étvágyat hozzá!

Gasztrogyerekek

Fri, 28 Dec 2012 10:16:45 +0000

31365910

Jó apának lenni, ha az embernek a gyereke profi szakácsoktól tanulja a konyhaművészetet. Hát még, ha mindkettő a világ több pontján teszi ugyanezt, és néha megosztják tudásukat apjukkal.
Én meg miközben ezen elmélkedem, rágcsálom itt a "mellékterméket" ami jelenleg frissen kisült kacsatepertő, a tetején meg-megcsillanó só szemcsékkel, kis piritós kockákon billegtetve. Szóval jó apának lenni!
Hát még két ilyen "kölökkel"...

Mindennapi kenyerünket...

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

Valahogy így szól az ima ha jól emlékszem rá. Kicsit felszólítás jellegű. Nem is értem, az Úr hogy nem haragudott meg érte? Vagy mégis? Lehet, hogy pont az ilyen tiszteletlen megnyilvánulások miatt van a világban annyi baj?

Én mindenesetre nem könyörgök. Bedagasztottam, megkelesztettem, betettem a sütőbe, és megsütöm magamnak. Mit kéregessek állandóan?

Majd ha valami nem úgy alakul, akkor éppen elég lesz a hozzávalókat összekéregetni... De most minden búmat feledteti a frissen sülő kenyér illata.

Szilvásgombóc

Gyermekkoromban ha Nagyi megkérdezte: - Mit főzzek kisunokám?

- Szilvásgombócot! - vágtam rá gondolkodás nélkül. És Nagyi mindig teljesítette a kérésemet.

Ma már erős a gyanúm, hogy csak akkor kérdezett amikor szilvásgombócot akart főzni.

Ma megkérdeztem magamtól: - Mit kellene főzni?

És íme az eredmény...