Mit főzzek ma?: Szilvásgombóc

2014. február 21., péntek

Szilvásgombóc

Gyermekkoromban ha Nagyi megkérdezte: - Mit főzzek kisunokám?

- Szilvásgombócot! - vágtam rá gondolkodás nélkül. És Nagyi mindig teljesítette a kérésemet.

Ma már erős a gyanúm, hogy csak akkor kérdezett amikor szilvásgombócot akart főzni.

Ma megkérdeztem magamtól: - Mit kellene főzni?

És íme az eredmény...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

gasztrobunker

Az utóbbi időben egyre erősebben jelentkezik a médiában az u.n. gasztrovonal. Bármerre nézek, bármerre járok, azt látom, hogy szinte mindenki ezen a divatvonalon nyomul. Főzőműsort vezet az egykori TV-s "sztár", főzni akar (persze csak nyilvánosan) a másodrangú színész, főzős blogot nyit szinte mindenki, aki a saját területén nem tudja kiélni magát.

A bajom nem is ezzel van. Hiszen enni jó,tehát főzni is jó. Én csak azzal nem tudok kibékülni, hogy ezek a "gasztroblogosok" véletlenül sem az otthon ízeivel, az otthonról hozott hazai ételekkel tündökölnek, hanem átlépve, mit átlépve ÁTUGORVA a főzéstudomány otthonról hozott tradicionális ismereteit egyből a különlegességekkel akarnak virítani.

Rengeteg pasit ismerek aki ha valami összejövetel van akkor mindig ugyanazt főzi. Pl a bográcsos egyveleget, amit aztán persze mindegyik máshogy nevez, mert ha más a neve akkor senki sem vádolhatja, hogy nem jó. Akkor azzal lehet magyarázni, hogy ez az ő specialitása. Pedig a specialitást szerintem meg kellene előzni valami általános, valami alap tudásnak. Mert ha megkérdezem ezt a sok "specialistát", hogy "és a káposztás cvekedlit hogyan készíted", akkor többnyire az a válasz, hogy a proli kajákat főzzék a prolik!

- Na jó! De akkor a kedves mama hogyan készíti? - kérdezem én, amire általában nagyon bambán néznek rám, s ha felfogják ésszel, hogy a "proli" mamáknak ők a proli gyermekei, akkor még meg is utálnak azonnal.

Kell nekem állandóan kötözködni!?

Aztán ott vannak azok akik bár tudnak főzni, mégis mindig az idegen konyhák ételeivel akarnak kitűnni a nagy átlagból. És ez még akkor is bánt, ha azok a kaják egyébként "nagyon ottvannak"! Szerencsére egyre többen kezdenek ráunni ezekre a különcködésekre, és így egyre gyakrabban találkozom olyanokkal akik nem hogy megsértődnek ha vendégségbe jönnek hozzám, és nem valami mediterrán kagylóétellel várom őket, hanem az éppen soros kapros tökfőzeléket teszem az asztalra sertéspöri feltéttel, és felsóhajtanak, hogy : - Imádom!

Van egy generáció akik kimaradtak az otthoni főzési szokások megismeréséből. Kimaradtak, mert szüleik el voltak foglalva a pénzkereséssel, a házépítéssel, a család anyagi alapjainak megteremtésével három műszakban, és amikor hazatértek már csak annyi energiájuk volt, hogy asztalra tegyék az éppen otthon talált frissen mikrózott készkaját, aztán alvás!

Nem ismerhették meg a régi szokásokat, mert kényszerűségből eltűnt világunkból a többgenerációs családkép, már nem laktak együtt a nagyszülőkkel akiktől még elleshették volna a fogásokat.

És ezt a generációs lyukat betömni szinte lehetetlen. Azaz csak az éppen divatos (egyébként nagyon finom) olasz, kínai, francia stb. ételekkel lehet. Most ezeknek van divatja.

Szóval szomorú vagyok, hogy senki nem vállalja a régi megszokott ételek népszerűsítését. Szomorú vagyok amikor a különböző fórumokon csak az ellentábor dumája érvényesül többnyire "egészséges ételek" és egyéb csacsiságok emlegetésével. Mintha a régi ételek "egészségtelenek" lennének! Most túlmenően a nyelvészeti kötözködésen miszerint persze, hogy egészséges, hiszen nincs tüdőgyuszija, nincs eltörve a lába stb., egyre több szakember állítja, hogy az üzleti megfontolásból elterjesztett hamis, áltudományos kijelentéseket (teljeskiőrlésűzsírmentesmüzlisalacsonykalóriás) felül kellene vizsgálni. Mert hiszen hogyan lehetne jó magyar ételeket készíteni sertészsír helyett mondjuk az egyébként csodálatos olivaolajjal? Ki meri állítani, hogy a zsír ártalmas? Hiszen csak az arányokon van a hangsúly. Sokkal kevesebb zsírral, sokkal finomabb lesz az étek mint olajjal. Ki meri állítani, hogy a főzelékfélék hizlalnak? Ha csak azért nem mert olyan finomak, hogy az ember többet eszik belőlük mint az éppen szükséges lenne. És még hosszan sorolhatnám indokaimat. De nem teszem. Inkább szépen csendben főzök. Mindent. Szó szerint. Amit valaha otthon főztek szüleim, nagyszüleim, azt én mindet meg tudom főzni, és meg is főzöm. Még azokat az ételeket is amiket egyébként a magam kedvére nem készítenék el. Mert vallom, hogy semmi nem ártalmas amit a szervezetünk megkíván. Csak a mértékkel kell tisztában lennünk.

Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy azért nem szeretem a különlegességeket, mert nem ismerem őket, hát ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket. Rengeteg különleges, vagy csak nekünk annak számító ételt ismerek. És készítem is őket, ha az alkalom, azt kívánja.

De Hölgyeim, és Uraim!

Kérlek benneteket, hogy először ismerjétek meg a tradicionális magyar ételeket, s csak azután villogjatok a külföldi különlegességekkel! Egyébként nagyon hiteltelen lesz a főzéstudományotok.