A sok édesség után szinte kötelező egy kis sósat is sütni.
Úgy tettem, ahogy "a Budai szokta megmondani" ha nincs otthon semmi.
Szóval körülnéztem, hogy mi nincs itthon, és azokból a következőt raktam össze:
Egy kiló lisztet, egy bögre cukros tejben felfuttatott élesztőt, olvasztott zsírt, (nem árulom el, hogy mennyit) két tojást, kis sóval összegyúrtam, majd kicsit félretettem pihengetni.
Közben elkészítettem a tölteléket: Fél kiló túrót, negyed kiló Brindzát, egy doboz tejfölt, tíz dkg. reszelt sajtot, három karika téliszalámit (nagyon apróra összekockázva) egy tasak szárított kaporral, sóval összekevertem.
A tésztát kinyújtottam kb. fél cm. vastagra. Ráborítottam a tepsit, s annak mentén körbevágtam egy késsel. Az így kapott lapot a kikent, kilisztezett (és közben visszafordított) tepsibe terítettem, ráborítottam, és szétterítettem a tölteléket, majd a maradék tésztát vékony csíkokra vágtam, és rácsot készítettem belőle a sütire.
Kb. tizenöt percre az előmelegített 150 fokos sütőbe tettem, akkor felcsavartam 200 fokra, és további öt percre benntartottam.
Tepsiben hagytam kihűlni, majd kockákra vágtam.
Meg is kóstoltam. Bevált!
A képen nyocszor nyolc cm.-es kockákat láttok. Ebből kettő egy adag.
Nekem három...
Finom, laktató egy étek.
Talán fér még belétek!
Vegyétek, és egyétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése