Majomméz. Ahogy gyermekeink hívják. Így legalább van értelme!
Többféleképpen készíthető. Én a nagyüzemi módját írom most le.
Na essünk neki!
Egy nagy tálba (én Nagyi réz habüstjében szoktam) beleütünk egy tojás sárgáját. Rádobunk egy kanál mustárt, sót, egy kevés citromlét, és habverővel jól összedolgozzuk. Lassan, eleinte cseppenként, később folyatva keverés közben hozzáadjuk az étolajat. (ezesetben napraforgó)
(Érdekes, az ember nem is hinné, de ha ügyesek vagyunk, akkor egy tojás sárgája felvehet akár egy liternyi olajat is... És nagyon finom lesz!)
Közben vigyázunk arra, hogy mindig jó kemény legyen elegyünk. Kóstolással megállapítjuk, hogy milyen fűszer kell még bele. (porcukor, só, fehérbors)
Ez a majonéz. Durvább kivitelben láttam már úgy készíteni, hogy minden belevalót beleöntöttek egy turmixgépbe, összetrutymákolták, és kész.
Érdekes, de az is finom lett! Rutin kérdése az egész.
Ha tartárt akarunk készíteni, akkor az előbb leírt majonézbe még belekeverünk jó adag tejfölt, porcukrot, sót, egy kis fehérbort és még mustárt.
Kikeverjük, és lehet nyalakodni!
(Bár azt mindig lehet!)
Aztán ha van még a múltkori gombából, azzal jól összekeverve....Hmmm!
Egy barátom jut eszembe erről, akinek kedvenc mondása volt:
EGYÉ IGYÁ NE BÁNKÓGGYÁ!
Szóval így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése