Ma reggel tejbegrízt kért tőlem két vendéggyerek. Mondom, hogy itt csak kecsketej van ám!
Mire ők, hogy annál jobb! Olyant még nem kóstoltak.
Mit mondjak, egészen meghatódtam. Mert manapság nem divat ez a jólneveltség. Mert ez a nagy nyitottság az újra, ez bizony elsősorban nevelés kérdése. És nekem nagyon jólesett, mert elszoktam tőle.
Inkább az a jellemző, hogy minden gyereknek az ismert márka "kell". Nem kérik, hanem kijelentik: Kell! Meg aztán az előítéletek, miszerint amit nem kóstoltam, az biztosan rossz. Mint Kelemen Annácska a főzőcske műsorban.
Aszongya: - Amit még nem ettem, azt meg sem kóstolom!
Hát ezen nemigen lehet már segíteni. Van háromféle kaja, azt eszi míg ki nem pusztul...
De ezek a gyerekek! Öröm volt nézni ahogy falták a "kecsketejbegrízt"!
S ők valószínűleg így fognak fogadni az életben minden szellemi táplálékot is.
És ez nekem öröm!
Kicsit ugyanis elegem van már a divatosan ellenálló egyengyerekekből és felnőttekből.
Jöhet az új generáció!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése