Kidőlt fa

Marhahús, tizenhat órás konfitálás után szálaira szedve, majd fatörzs formára csavarva egy tálba helyezzük. Gyökerei közé egész borsot szórunk, a leveleket petrezselyem leveleivel pótoljuk, majd citromos aszpikkal leöntjük.

Jól elvagyunk.

A többi néma csend. 

Fólia, hűtő, barátok, kaja, jó étvágy, és ehhez hasonló butaságok...

Ágyban főtt zöldséges rizs resztelt májjal

A kép élességéért a látszerész a felelős, mert még nem készült el a szemüvegem. Ne nagyítsd ki! Ugyanis akkor feltűnhet, hogy még csak le sem törölgettem a tányért tálalás után! Ejnyebejnye!

Régóta foglalkoztat a kérdés: Mi az a resztelés? Igazából ma sem tudom a pontos választ, de rengeteg recept áttanulmányozása után én arra tippelek, hogy gyors pirítás a jelentése.
Nosza tehát akkor (illetve most azonnal) reszteljünk csirkemájat!

A mai ebéd elkészítése az ágybanfőtt rizzsel kezdődik. Ehhez egy kis olajon hagymát pirítok, majd beleaprítom a kéznél levő zöldségeket. Kavargatás mellett hozzáöntök egy icike-picike vizet. Sózom, és zsírjára pirítom. beleöntöm a rizst, egy kicsit megfuttatom a forró zsiradékon, majd két-két és félszeres mennyiségű vízzel felöntöm. Hagyom felforrni, majd kb két perc forralás otán konyharuhákba csomagolom a lefedett fazekat, ezt bedugom az ágyneműtartóba jól körbetakargatva paplannal- párnával. (Vigyázat! Nem szennyestartót írtam! ) Ezt már csak tálaláskor bontom ki. Finom, gurulós rizs az eredmény.
Egy másik serpenyőben hagymaszeleteket üvegesre párolok, majd ehhez adom a megtisztított, szeletekre vágott csirkemájat. Só, bors, PappRita, ( vagy ízlés szerint akár még valami ételízesítő rettenet is mehet bele) és hirtelen átsütöm. Nem párolom! Talán egy perc, és kész is . Sokan itt rontják el azzal, hogy túlsütik. Aztán panaszkodnak, hogy ki a fene nemesítette ki a száz évig élő csibéket... Akkor kész, ha a máj minden oldalán éppen csak elszíneződik a hőtől.
Tálalom, megeszem, és ha nem egyedül vagyok besöpröm az elismeréseket.
Jólesett!

Mit főzzek - mit főzzek? Hát pálinkát!

Kell egy jókora hordó, amibe beledobálsz mindenféle sokéves lekvárt, érett gyümölcsöt, meg amit csak akarsz. Aztán felöntöd vízzel annyira, hogy egy mustmérő izével kb 19 fokos legyen az anyag. Ezt azután normál hőmérsékleten elforralod, egy nagyméretű kukta, esetleg egy régi tejeskanna valamint egy hűtő segítségével kétszer lepárolod. Nem nagy dolog. Ha szakszövegre vágysz, akkor ne ezt olvasgasd, hanem googleezd ki magadnak! Én is úgy tanultam. Olyan ez mint a bombakészítés, de olyat én nem akarok főzni. Szóval ha legalább kétszer lepároltad, akkor nincs is más dolgod mint visszahígítani 51 fokra. Ez a pálinka!
Én ezt egy nagy ballonban aszaltszilva ágyon pihentetni is szoktam még. Hogy-hogy meddig? Hát amíg bírom türelemmel. Aztán leöntöm a javát, a szilvákat leszűröm, a maradékot fele-fele arányban mézzel kutyulom. A mézes lé jó mindenre. Megfázás ellen, rossz hangulat ellen, meg ha fázol csak úgy... A szilva finom, de óvatosan, mert könnyen megfektet!
A pálinkát meg remélem nem kell bemutatnom!
Na jó munkát, jó szórakozást!

Pogi

- Szüreti buli van - mondtam anyukámnak. Egymásra néztünk, és szinte egyszerre mondtuk: Pogácsa!
 Régen minden szüretre birkagulyás, és krumplis pogácsa volt a menü. Persze előtte volt a must, a borocska, a murci, és erre nagyon jól jött a pogácsa. Mint ahogy a birkagulyás is nagyon jó étrendi hatást gyakorolt a rengeteg szőlő, és must hashajtó tudománya ellen.
Szóval ha szüret, akkor POGI!
 A megfőzött, és kihűlt krumplikat liszttel, tojással, zsírral, sóval, és tejben futtatott élesztővel jól összegyúrom. Az élesztőhöz teszek egy csipet cukrot is. A deszkán kialakított krátert addig forgatom, míg összeáll a tészta. Ezt aztán jól kidolgozom. Behajtom a széleit, összenyomom. Behajtom, összenyomom. Ezt a hajtogatást addig folytatom, míg a tészta nem ragad semmihez, és kissé, kezd megkeményedni a benne megbúvó gluténszálaktól. Szinte hallom a fumigálók kórusát: "Glutén??? Fúúúúj!"
Hát ki kell ábrándítanom őket, mert hiszen az adja a tészta lelkét. Ha tetszik, ha nem...
Nos amikor ez az "egészségtelen" tészta a sodrófa alatt másfél ujjnyira simul, akkor pihentetem egy félórányit, majd éles késsel berácsozom, és kiszaggatom, "kiszúrom" őket. Sütőpapírral bélelt tepszibe rakom, tollecsettel sós felvert egész tojással megkenem, majd előmelegített sütőben 200 fokon addig sütöm, míg a teteje pirosodni kezd. Meg még egy kicsit...
Vigyázat! Finom!
Melegen pont olyan jó, mint amilyen káros. (nekem legalábbis mindig ezt mondták amikor kölyök voltam, de lehet, hogy csak azért, mert nem ártott, ha ebédre is marad belőle.)
Vegyétek, és egyétek!

Grießbrei, Kaiserschmarrn, Császármorzsa, Kaja, vagy amit akartok

Éhes voltam, de nem volt itthon semmi azonnal fogyasztható étel. Ezért gyorsan összeütöttem egy smarnit.
Egy tálban összekevertem búzadarát, lisztet, tojást, mazsolát, cukorral, csipet sóval, egy citrom lereszelt héjával, és vaníliával ízesítettem. Olyan jó sűrű, képlékeny anyagot kaptam amit egy serpenyőben előre felforrósított olajba öntöttem. Szétnyomkodtam fakanállal laposra, és amíg az eddig használt edényeket elmosogattam addig egy oldalán pirosra sütöttem.  (gyorsan mosogatok)
Ekkor megfordítottam, és a másik oldalát is megpirítottam, majd egy fakanállal apróra törtem sütés közben. Egy darabig még sütögettem állandó kevergetés mellett, hogy szép színe legyen. Amikor már kezdett elmorzsálódni, akkor kajszibarack dzsemmel tálaltam, és jól megettem.
Annyi maradt belőle amennyit a képen láttok.
Fincsi volt.

Csontleves (az az igazi fajta!)

Egy nagy fazékban felteszem a vizet forrni. Beledobom a húsos csontot. (Legjobb hozzá a velőscsont) Beledobok néhány sárgarépát, ugyanannyi fehérrépát, egy fej hagymát egészben, (rajta hagyom a legelső vörös héját)  egy kis káposztafélét, (néhány bimbóskel, vagy egy káposztalevél) sóval, egész borssal ízesítem. Lehet bele tenni egy babérlevelet is.
Felforralom, és amikor nagy habot ereszt azt leszűröm róla gondosan. Ezután a legkisebb lángon hagyom forogni kb. 3-4 órán át. Vigyázni kell, hogy már forrni ne tudjon, csak éppen, hogy mozduljon az a leves!
Amikor a hús már levált a csontról, akkor leszűröm a tiszta csontlét, cérnametéltet dobok bele, felforralom, és le is zárom alatta azonnal a lángot. Lefedve hagyom a tálalásig.
Tálaláskor apróra vágott friss petrezselyem zöldjét szórok minden tányérba, és arra szedem a forró levest. Külön tálban tálalom mellé a zöldségeket, és teszek az asztalra valami csípőset is. (Húst nem, mert azon már "összemarakodtunk" a leszűrés után, és azonnal elfogyott) Ha maradt belőle későbbre is, akkor a tésztát is kiszűröm, és tálban teszem a hűtőbe. Van aki a levesből külön szed egy kisebb lábosba, és a tésztát abban főzi ki. Úgy lesz igazán kristálytiszta a leves.

Velőscsont:
Kis szelet piritósra rázom, (addig ütöm, verem az oldalát a csontnak mígnem kiesik belőle) majd sózva fogyasztom nagy élvezettel.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Így kezdődött...

"Ódalas"

Veszem azt a jó húsos oldalast, sóval, fokhagymával, borssal megboldogítom. Egy fémnyelű teflonserpenyőbe pakolom, kevés vizet öntök alá, majd lefedve a sütőbe teszem, és 225 fokon ötven percig sütöm. (párolom)
Közben egy kisebb fej lilakáposztát vörösborban kevés zsiradékon megpárolok. (hagyma, kömény, só cukor, és kevés ecet hozzáadásával)
Ideális esetben hagymás törtburgonyát adok hozzá. Ma krumpli nem lévén egy currys rizst kutyultam némi velőborsóval, és ez is finom volt vele.
Sajnos a fotó az nem sikerült. Kb olyan lett mint amit szemüveg nélkül láttam belőle. :-)

Paleo

Tessék választani! Lehet megtartani mostani szokásainkat, vagy felvehetjük azokat a szokásokat melyek modern világunkat tagadva visszatérést ajánlanak a rég letűnt világ mindennapjaihoz. Nos ez a kép az IGAZI PALEO táplálkozást ábrázolja. Abban a korban így táplálkoztak az emberek. Lehet majmolni. De mindenkit arra kérek, hogy gondolkozzon el egy kicsit!  Aki a paleo táplálkozásról papol és nem ilyen képet fest, az egy divatbohóc akinek csak egy célja van ezzel: Kitűnni a tömegből bármi áron! Akár tudatlanságból, akár előre jól megfontolt szándék vezérelte indulatból követve is el azt. Nos jó étvágyat kívánok a paleo összes híveinek!

Kattints a képre, és nézegesd...

Fasírt szigetek

Veszel egy kiló "majomot", majd egy "fogótot", jól összefőzöd őket, sóval, ecettel, babérnak levelével, őrölt paprikával, és miegyebekkel ízesíted, behabarod egy kis tejszínes habarással. Ezután, majd tálaláskor pottyantasz belé néhány fasírtot, és fokozódó nyálképződés mellett szívod magadba az illatokat, miközben a fasírtszigetek a lassan bőröződő majomfogóba süppednek...

Na ez megint "ott volt"!

A "rakottas"

Tulajdonképpen egy egészen egyszerű ételről van szó. Bő sós vízben kifőzöm a tésztát. Közben darált borjúhúsból egy pörköltet készítek. (vöröshagyma, só, bors, fokhagyma, pirospaprika ahogy illik.)
Ezeket rétegenként egy tepsibe (Dunántúlon tepszibe) sorolom, lelocsolom görögjoghurttal, majd vastagon megszórom "csedárral". Betolom a sütőbe, és kb. 250 fokon tizenöt perc alatt összerottyantom.
Tálalom...
Vegyétek, és egyétek!

u.i. Sajnos jobb fotóra nem volt időm. Addigra elfogyott... :-)