Gyermekkorom egyik kedvence alapján ma egy tésztaételt készítettem magamnak. Igazából ez egy egyszerű krumplistészta, csak nem saját gyúrású házitésztából, hanem Suma féle előre elkészített bronzosan szárított durumliszt alapú (organic) száraztésztából készült. Előszöris egy serpenyőben kevés olajon apróra vágott vöröshagymát dinszteltem. Közben egy fazékban főtt a tészta, s egy pici láboskában pedig az apróra vagdosott egyszem burgonya forrdogált lassan sós vízben. Mire mindezt leírtam, a hagyma megpuhult, és kissé meg is pirult. Őröltpaprikát, sót, borsot adtam hozzá. Rászűrtem a főttburgonyát, (kb öt perc alatt megpuhult, olyan apróra vágtam) majd egy krumplinyomóval pépesítettem. A kifőtt fusillit hozzákevertem, és egy tányérra halmoztam. Tulajdonképpen az az igazi, amikor az ember tésztát gyúr, azt kinyújtja, kicsit hagyja szikkadni, majd módszeresen egyformára vagdossa. Az a tészta egy perc alatt fő meg, és soha egyetlen száraztészta a nyomába sem jöhet! Viszont ennek a fusillinek is van egy hatalmas előnye! (azonkívül persze, hogy nem kell gyúrni) Az önmagába csavarodó tésztaforma azt eredményezi, hogy óriási felületen érintkezik a masszával, így sokkal többet fel is vesz abból. Emiatt az ízhatása sokkal intenzívebbé válik, ami egyáltalán nem válik hátrányára. Annyira nem, hogy míg eredetileg fotózás után meg akartam írni ezt a kis élményemet, egyszerűen nem hagyott békén a tészta látványa, és illata, így nekiültem jóízűen befalatoztam, s csak telehassal álltam (ültem) neki az irkafirkának.
én is azt szeretem benne, ahogy a tészta magába csavarja a krumplit:)
VálaszTörlés