Kényeztető gyümisali

Egy kis tálkába tisztára mosott, félbe-negyedbe vágott, földieperszemeket, majd először hosszában, majd keresztben bevágott, így apró darabokra hulló kopaszbarackot dobok. Összekeverem, megszórom egy kis porcukorral, majd egy jó adag tejszínhabbal a tetején tálalom.
Hmm...
Fotó nincs. Megettem a modellt.

Egy füst alatt

Halat, vadat, s mi jó falat, füstöljünk most egy füst alatt!
Végy egy kimustrált öreg (vagy új) hordót! Üsd ki a fenekét, és állítsd fel nyitott végével felfelé egy olyan helyen, ahol senkit nem zavar a füst, és nincs különösebb tűzveszély. Ezután rakj mellette valami rossz lavórban egy tüzet. Lehetőleg kizárólag kemény fából. Lényeges, hogy fenyő, és egyéb gyantás növényi szár ne keveredjen közé! Amikor a tűz parazsára égett, borítsd bele az üresen álló hordóba, amibe előzőleg szintén tettél valami fémedényt. (Másik lavór, vagy fémvödör.) Ebbe öntsd a parazsat (de ha belefér a lavór, azzal is beleteheted. Vigyázz, le ne égjen a bajuszod a művelet közben, mert nagyon kellemetlen pillantásoknak nézhetsz elébe féloldalas férfidísszel! ) Boríts a parázsra annyi faforgácsot (lehetőleg ugyanabból a fából amiből a tüzet raktad) amennyi éppen ellepi. Ekkor a hordó tetejére tedd  azt a rácsot, vagy fémpálcákat, amikre előzőleg a füstölni való (sózott-pácolt) finomságokat akasztottad, de vigyázz, a tűzbe ne lógasd bele!  Most erre az egészre boríts egy jól megvizezett pokrócot, vagy jó vastag régi szőnyeget, lehet több rétegben is. Lényeg, hogy oxigént fölöslegesen ne kapjon a cucc.
Ezzel a füstölést megkezdted. A füstölési idő nagyban függ a parázs mennyiségétől, a füstölnivaló mennyiségétől, és a kívánt füstölési mértéktől. Ez tapasztalat, és ízlés dolga. Azt azonban nem árt tudni, hogy ezt az eljárást meleg füstölésnek hívjuk. Pl. ha halat füstölsz így, akkor ez azt jelenti, hogy kb. három óra alatt megfő, és megfüstölődik az a szerencsétlen angolnacsalád.  Ha sokáig el akarot tenni, akkor ezt még legalább kétszer ismételd meg, kevesebb parázzsal! Ha sonkát, annak kell vagy hat óra. Ha pl. kolbászt, akarsz füstölni, akkor sokkal nagyobb hordóra, (vagy akár egy betömött, rég elfeledett gravitációs vályog illemhelyre) kevesebb parázsra, és sokkal több forgácsra van szükség. Ezt a cuccot legalább három - öt napon át naponta gyújtsd be, tartsd mindig hidegen a füstöt,  és hagyd mindig teljesen kihűlni!

Ne füstölögj! A parasztbudiban füstölt kolbásznál jobb nincs a világon!
(Csak a munka megkezdése előtt less be, nem foglalt-e véletlenül! Mert a parasztkolbász egészen máshogy készül, ha nem is hiszed!)
u.i.
Nyugalom! A képet nem én készítettem. Internetről töltöttem le illusztrációs céllal.

Barackosgombóc

Főzz előző nap krumplit. Maradék sóskrumpli is megfelel. Lényeg, hogy hagyd kihűlni!

Egy tálban törd össze egy kevés vajjal, adj hozzá annyi lisztet amit lazán felvesz. Amikor a tészta összeállt, nyújtsd ki kb fél cm vastagra. Késsel vágd 6,5 X 6,5 cm -es négyzetekre. (lehet 6,6 is) Mindegyik négyzetre tegyél egy egynyolcadnyi, esetleg egyhatodnyi kajszibarackot. (A magja nélkül te kis ügyeske!) Szórd meg egy kis vancukkal. Ezután zárd, és gyúrd gombócokká, és lobogó vízben  (egyszerre nem sokat) főzd ki. Akkor jó amikor feljön a víz tetejére, és még négy-öt percig főtt.

Amíg fő forró olajon pirítsd meg a morzsát. A végén tehetsz bele egy kis cukrot. Ne túl hamar, mert kőkemény karamelladarabkák képződhetnek benne, és azt nehéz fogyasztani. A megfőtt gombócokat forgasd bele a pirított morzsába, és tálalhatod. A tányéron még megszórhatod vaníliás cukorral. Meg is

eheted!

A felső kép a friss, az alsó a gyorsfagyasztott változat. Finom sajnos...

Szicíliai krumplisaláta

Györgyitől szó szerint:

Szicíliai krumplisaláta

Mint az én kedvenc receptjeim többsége, nagyon egyszerű.

Kell hozzá főtt krumpli, paradicsom, lilahagyma, fekete olajbogyó, origano, kapribogyó, olaj, ecet, só.

Maradék főtt krumplit is fel lehet használni hozzá. A hajszálvékony karikára szelt hagymát az ecetben megáztatom kicsit, minden hozzávalót felaprítok, az olajbogyót ha kell, kimagozom, összekeverem a salátát, olajjal ízesítem és kész is van. Nyári vacsorának tökéletes, friss kenyérrel.

u.i.

honlapzárta után érkezett:

"Szia!

Meglepő módon a ma reggel vásárolt főzős újságomban ugyanez a recept szerepelt, de bruschetta feltétnek ajánlják. Ezt is írd bele!

gy"

Sörsüni

Ez egy tipikusan éttermi "beetetés" kaja, ami az én éttermeimben anno "grátisz" volt fogyasztható. Ha beült egy társaság, és nem kértek enni mert "Csak sörözni jöttek", akkor egy tálkában ezt raktuk eléjük. Ingyen. A következmények mindenki számára kielégítőek voltak. Mert a vendégek elverték éhségüket, valamint nem üres gyomorra ittak, tehát tovább bírták. Ugyanakkor a sok bors, és a rengeteg só megtette hatását, és sűrűn kellett cserélgetni a söröshordót...

A vendéglátó (jelen esetben én) pedig örült az elégedett vendégeknek, és a megnövekedett bevételnek egyaránt.

Tehát a sörsüni készítése:

Egy tálban kikevertem sok tojással sok apróra reszelt nyers burgonyát, kb. feleannyi főtt törtburgonyát, rengeteg őrölt borsot, csípős paprikakrémet, és sót szórtam bele, és több fokhagymát zúztam hozzá. Annyi lisztet adtam hozzá, amennyit lazán felvett. Ezt az egészet hogy kenhető, de már éppen nem folyékony állagú legyen, jól összekevertem, és forró bő olajba (fritu) szaggattam sűrűn olajba mártogatott evőkanál segítségével. Olyan kis sündisznócska formájú gombóccá dagadtak mire kisültek. Lecsöpögtettem, tálba halmoztam, és JÓ ÉTVÁGYAT kívántam mellé. 

Nos ét, és "it" vágyat egyaránt gerjesztett.

Ajánlom otthoni kipróbálásra is, de FIGYELEM! 

A sört előre készítsétek ki hozzá!

Rizottó régiesen

Még egy olasz recept amit barátnőmtől kaptam. Beillesztem ide úgy ahogy jött. Kipróbáltam: Isteni!

Bacon szalonnát (vagy ami van) nem nagy lángon megpirítok. Vele pirítok egy jó gerezd fokhagymát. A fokhagymát kiveszem, a ropogósra pirult szalonnának legalább egy részét félreteszem (ez jön majd a tetejére). A zsírban gyalult édes káposztát pirítok (én kb negyed kilót, de ízlés kérdése), amikor úgy gondolom, hogy jó /van, aki szereti, ha megpirul, én nem szoktam kivárni/, adok hozzá rizst (2 adagra 1 vizespohárral), ezzel is átpirítom. Felöntöm levessel (vagy forró vízzel + leveskockával), lefedem és megfőzöm. A víz mennyisége nagyjából másfélszer annyi, mint a rizsé, így pont teleszívja magát, d enem sül oda. Ha nem elég a víz, hozzá lehet adni, de ha túl sok, akkor vagy levesed lesz, vagy szétfő a rizs. Amikor kész, pecorino sajttal és borssal jól megszórod. Ha maradt belőle, akkor más sajtot is lehet ráreszelni és azt rápirítani sütőben... A félretett ropogós szalonnát se felejtsd el!

Találtam a neten egy képet is. Így néz ki, amikor kész. 

Jó étvágyat!

Rántotthús

Soha nem értettem, miért hívják a bundába sütött ételeket rántottnak. Mert ha a bunda a rántás, akkor a levesekbe miért nem bundát teszünk? És a medve miért nem rántott vadállat? Na nem merengek ezen. Inkább leírom ennek a nagyon "különleges" ételnek az elkészítését. Ha még nem tudná valaki.
Tehát a rántott húsok a következő módon állíthatók elő.

   

 1.- Veszem azt a húst, megtisztítom (ha kell), megsózom, majd kipanírozom. ( liszt-tojás-prézli) A liszt helyettesíthető mindenféle lisztszerű valamivel. Lehet rizsből, kölesből, szárított burgonyából, mandulából stb. őrölt szitált őrlemény. A tojás lehet tyúk, kacsa, liba, fürj, strucc stb, de vigyázzunk! A mennyiségi egységek a receptekben tyúktojásban vannak megadva, tehát ha nem azt használunk, akkor óvatosan adagoljuk! A prézli szót (ez egy eredetileg sváb elnevezés magyarított változatban) direkt használtam. Mert ugye nem hiszi senki, hogy a bolti "zsemlemorzsa" valóban zsemléből készül? 

És vannak a zacskós panírmasszák is, amiket egy kis folyadékkal kikeverünk, ls lehet is tunkolni bele a húsokat.

Szóval az ilyen hozzávalókba forgatott húsokat ezután forró zsiradékban kisütjük. Akkor jó, ha a színe aranybarna lett. Ezután lecsöpögtetjük, hagyjuk kicsit kihűlni, majd lehet tálalni.

      2.-  Kirántom a tálból és befalom. (erre is utalhat a neve Nomen est omen)

Én ma sertéskarajt rántottam. A szeleteket kiklopfoltam, sóztam, lisztbe, tojásba, prézlibe forgattam, forró olajba (napraforgó) dobtam, és mindkét oldalát aranyosra sütöttem. Burgonyát hasáboltam mellé. Ez úgy készült, hogy a burgonyát megpucoltam, majd hasábokra daraboltam, betettem a mikróba a legnagyobb fokozaton öt percre, ezután a forró olajban amiben a hús sült jól kisütöttem. Egy tálba gyűjtöttem, sóztam, és csemegeuborkával tálaltam.

A maradék tojásba beleszórtam a maradék prézlit, sok őröltborssal, és sóval fűszereztem, kis lapocskákat formáltam belőle, és azokat is kisütöttem.

 Isteni sörkorcsolya vált belőlük!

Csak sör nincs itthon. Nem is tudom: Whiskey is csúszik rajta?  Hmmm...

  

Peperonata e-mail recept

Nemrég kaptam ezt a receptet Olaszországból. Györgyi barátnőm úgy gondolta, hogy ha már szeretem a hasamat, próbáljak ki mást is az olasz konyhából mint amiket eddig rokoni alapon megismertem.

Nos jól gondolta! Rettentően hálás vagyok neki ezért a cselekedetéért. És remélem aki kedvet kap hozzá, és elkészíti, az megérti hálám okát.

Jó kutyulást hozzá!

Ember!

Olyan peperonátát csináltam, hogy még!

Gondoltam, megtanítlak, hogyan kell.

A képek magukért beszélnek, de egy kicsit magyarázok:

1) magyar TV-paprikából nem jó.

2) A kedvedért megpróbáltam gázláng helyett grilltepsiben sütögetni, elfogadható eredménnyel. Sima vaslap még jobb lett volna, de nekem nincsen.

Tehát a kaliforniai paprikát feketére sütögetem minden oldaláról. Leszedem a héját. Víz ne érje! Inkább papírtörlővel tisztítsd a kezedet, ha már nagyon ragad. A paprika leve kincs, tányérban tisztítsd a paprikát, és a kifolyó levét használd fel a lecsóhoz. Lila hagymát aprítottam, de más hagyma is megfelel, csak apróra legyen vágva. Lábosban olívaolajjal dinszteltem, rá a rombuszokra vágott paprikahúst, egy doboz darabos paradicsomot, fél marék kimagozott fekete olívabogyót felaprítva, egy evőkanál, sóban eltett kapribogyót a só nélkül, ezt is felaprítva, origanóval megszórtam, és kis lángon hagytam rotyogni egy kicsit. Én úgy szeretem, ha a paprika még roppanós, nem löttyedt, de ez gusztus kérdése és nem lényeges az eredmény szempontjából. Amikor már majdnem kész, megsózom, borsozom, kis bazsalikomot és petrezselymet szórok rá.

És nem eszem meg! Legalábbis nem rögtön.

Langyosan jó, hidegen még finomabb! Ha délben főztem, estére pont jó.  Lehet magában, kenyérrel, vagy mozzarellával, esetleg rántott hús vagy más, nem szaftos hús mellé köretként enni. Én tegnap magában vacsoráltam, ma ebédre krumplit főztem sóba-vízbe, és ahhoz ettem. Még van belőle, kérsz egy kicsit?

Saláta mediterrán módra

Egy kis könnyű, de tartalmas saláta. Végy egy tálat. Dobálj bele tisztára mosott salátaleveleket. (bármit amit szeretsz. Lehet keverve is a rukkolától a fejes salátáig bármit.) Dobálj bele némi olivabogyót, ha van otthon akkor pirított fenyőmagot, apróra darabolt feta sajtot, locsold meg egy kis olivaolajjal, balzsamecettel, kavard össze, és kész. Frissen a legfinomabb. Egy pármai sonka-pecorino sajt előétellel maga a kész menü. Friss, finom, vitamindús, laktató, és semmi ártalmas dolog nincs benne. Diabéteszesek is fogyaszthatják.
Én már csak tudom.

Alapleves

Máshol már megírtam, de most kérésre itt is. 

Az alap:

Egy fazékban kicsi olivaolajat melegítek, hogy könnyebben meginduljun az a nagy maréknyi apróra szeletelt bacon (vagy pancetta. Ugyanaz a hasaalja, csak a bacon már pácolva van, így hamarabb puhul, és ízletesebb) Közben egy fej vöröshagymát aprítok, és beledobom. Amíg ezek pirulgatnak (néha megforgatom) sárgarépákat, és fehérrépákat aprítok, és hozzákeverem.  Megsózom. Ezután néhány szem krumplit pucolok, majd apróra vágva ezt is beledobom. A fazék ezalatt nem volt fedve. Saját levüket eresztik a hozzávalók, ezzel párolódnak. Őrölt fehérborsot szórok bele, majd egy nagy maréknyi petrezselyem zöldjének a felét beleaprítom. Mielőtt elfogyna a leve, föleresztem vízzel, hogy bőven ellepje a cuccot. Lefedve főzöm tovább. Felforrás után kb. tizenöt perc múlva készen is lenne. Ekkor szaggatok bele jó sok liszt, vagy grízgaluskát, majd egy nagy kanálnyi semleges sajtkrémmel sűrítem. Tejföl sem ront rajta sokat...

A petrezselyem másik felét most kell beletenni, hogy harsány maradjon...

Jó étvágyat!

Amúgy ez tényleg csak az alap. Mindenféle zöldséggel, gombával jó, de ezek mindig  legyenek benne!

Sugo all'amatriciana

Ma egyedül leszek. Ilyenkor valami egyszerűt, és gyorsat szoktam készíteni. Ezért (is) szeretem az olasz konyhát. Gyorsak, és finomak az olasz ételek. Itt a ragyogó alkalom, hogy elkészítsem magamnak a frissen tanult "Spaghetti all'amatriciana" nevű ételt. A címben azért a "sugo" azaz szósz szó szerepel, mert tulajdonképpen az ennek az ételnek a lényege. Ma én egy spaghetti tésztához keverem, de lehet többféle száraz, vagy frissen készített tésztával is készíteni. A története tulajdonképpen annyi ennek az ételnek, hogy az amatricei asszonyok készítették eredetileg, és ebből vált az egyik legjellegzetesebb alap szósszá Olaszországban.

 Hozzávalók:

20-25 dkg pancetta (vagy bacon, ami ugyanaz a "hasaalja"), egy nagy fej vöröshagyma, négy-öt paradicsom (vagy paradicsom konzerv) olivaolaj (kevés, a szalonna megindításához) só, bors, petrezselyem, sajt, serpenyő, tűzhely, szakács...

Egy forró serpenyőbe beleöntöm az olívaolajat, rádobom a felkockázott szalonnát. Zsírjára sütöm, majd beledobom az apróra darabolt hagymát és egy chilipaprikát, szintén nagyon apróra vágva. Hagyom pár percet pirulni, majd hozzáöntöm a paradicsomot, sózom, borsozom  és lefedve 15-25 percig párolom.

Amikor elkészült belekeverek egy maréknyi frissen aprított petrezselyem zöldjét, hozzákeverem a közben kifőzött (mondom: kifőzött, és nem magyar módra szétfőzött) tésztához, és pecorino sajttal (juhsajt) megszórva tálalom. Az eredeti a "pecorino romano" sajttal készül, de ma nekem "csak" parmigiano van itthon. Illetve van más is, de ezzel lesz nekem a legfinomabb... (ez körülbelül olyan, mint ha egy "Soltvadkerti ugratós" bort egy  Badacsonyi kéknyelűvel "hamisítanék" Pedig ez manapság pont fordítva szokás sajnos. Kérdezzétek csak meg erről nyugodtan a Vargát!)

Szóval hajrá!

Ha majd készen lesz, és nem felejtkezem bele nagyon a táplálkozás természetfölötti élményébe, akkor készítek nektek róla fotót is, hogy jól beinduljon a nyálképződésetek! Ugye örültök?

Saturday kitchen live

Egyik kedvenc hétvégi TV műsorom. Szombat délelőttönként megy. (nonem est omen)  Van egy állandó szakács, ő a műsor házigazdája, és mindig más meghívott vendég főz, mindig más vendégeknek. Körbeülik a konyhát, beszélgetnek, főzőcskéznek, jól megbeszélik, hogy éppen mit miért, illetve, hogy mit miért nem. Ma például csirkefalatok chilis-karamelles szószban, natúr sült padlizsánnal. Ez utóbbit csak megszurkálta, és rádobta a gázlángra. Amikor megrottyant kikaparta a belsejét, némi fűszerrel butítva a tányérra tette a többi cucc mellé. Közben hangzott el a következő mondat miközben éppen egy serpenyővel csapott agyon egy fej fokhagymát a deszkán:
-" Ezt a kaját a nők 75 százaléka szereti, mert gluténmentes, és ma a glutén közellenségnek számít. -  Ilyen a divatőrület. Holnap talán a gyümölcsök utálata lesz kötelező, nem tudom. - A többiek nem is tudják, hogy van glutén a világon. Ők boldogok, és jóltápláltak."
Nos kedves nők, a fenti gondolatokkal semmiképpen nem szeretnék bárkit is megbántani. Mindenesetre elgondolkoztató, ha egy mesterszakács szájából ilyesmi hangzik el.
Halkan kérdezem csak meg:
- És mi van a férfiakkal?

Marhasült

Marha sült, marha sül, marha sülni fog...

Szóval a marhasült mai változata úgy készül, hogy a szépen megtisztított marhahúst (jelen esetben bio borjúról beszélek) szálnak keresztben felszeletelem, sózom, borsozom, és granulált fokhagymával beszórom, majd egy kiolajozott tepsiben élére sorolom. Közé almanegyedeket teszek. (ezek nem csak az aromát, de némi nedvességet is tartogatnak arra az esetre, ha az a kis vörösbor elpárologna a hús alól idő előtt...)
Az így előkészített tepsit (egyes vidékeken tepszit) alufóliával takarom, (a fényesebb fele mindig befelé!) majd betolom az előre melegített sütőbe, (keresztet vetek rá) és 250 fokon kb 2,5-3 óra alatt puhára sütöm. Amikor megpuhult egy kis dzsemmel, kechuppal ízesített forró barnamártást öntök rá, és visszatakarva meleg helyen tartom. Mire fogyaszthatóra hűl (kb 20 perc) felveszi annak nedvességtartamát, és aromáját.

Közben egy tepsis krumplit készítek köretnek úgy, hogy egy kiolajozott jókora tepsibe rengeteg apróra vágott bacont, hagymakarikákat, kolbászdarabkákat, és főtt- negyedbe vágott krumplit rakok összekeverve. Ezt nyakonöntöm egy jó kis tejfölös-fűszeres sajtmártással, és 200 fokon kb 20- 25 perc alatt a sütőben összerottyantom. Tálalás előtt megszórom a tetejét frissen aprított petrezselyem zöldjével, amibe kb. egyharmadnyi egyéb zöldfűszert keverek. Ma bazsalikom akadt a kezembe, de lehet rozmaring, zellerlevél, vagy bármi ízlés szerint.
Már megint nem sikerült elrontanom.
Nincs tálalási fotóm, mert nem itthon tálaltam. De el tudjátok képzelni a tányéron a tepsiskrumlpi köretet sajtos besameles mártással keményre sütve, ezen egy szelet (vagy több) vajpuha marhaság leloccsantva fokhagymás barnamártással. Csend volt az asztalnál. Közben mert ettünk, utána meg mert tele hassal...

Rebarbara

Valamikor régen amikor az ulti még nagy divat volt nálunk, akkor hallatszott a társaság körül a következeő beszólás (bemondás) sorozat:

- Ulti.

- Kontra ulti!
- Rerkontra!
- Szubkontra!
- Mórkontra!
- FEDÁKSÁRI!

Később:
- Barbara
- Kontra Barbara!

- re...Hülye...

Ez jutott ma eszembe amikor a rebarbarát készítettem. Szüreteltem kb másfél kilo (gram) levélnyelet. Megpucoltam, lehúztam a héját, hogy ne legyen szálkás. Bár ez még ilyenkor nem nagyon fenyeget, de azért mégis. Ezután feldaraboltam kockákra, evőkanálnyi forró olajba dobtam, és hozzáadott víz nélkül megpároltam. Közben néha megkevergettem. Egy csipet sóval, és négy kanál mézzel ízesítettem. Amikor egészen megpuhult adtam hozzá másfél deci (liter) tejszínt. (tejföllel is isteni) Ebbe előtte csómómentesen elkevertem egy kanál lisztet. A behabart rebarbaramártást még rotyogtattam kb. két percig állandó kevergetés mellett, majd félrehúztam. Burgonyát pucoltam (tudod az a krumpli!) felkockáztam, és sós vízben puhára főztem. Ezután forró olajon megpirítottam. Imádom a rebarbaramártást főtt-sültkrumplival. És erre még lehet tenni egy (vagy több) tükörtojást is dísznek...

Jó étvágyat ha eddig még nem lett volna!

Ételt nem dobunk ki...

Nem dobok ki ételt. Soha. Nagyon meg kell annak romlani, vagy nagyon szerelmesnek kell lennem a sózáskor ahhoz, hogy ételt kidobjak. Így aztán a hűtőm igen csak kicsinek bizonyult. Minden szinten szinte minden. Ahogy az egykori hírverő duma mondta. De ez engem nem vigasztal meg. Be kell állítanom még egy hűtőt, ha elveimhez (és a pénztárcámhoz) hű akarok maradni.
Márpedig a hűség az egyik legfontosabb dolog az életben!
Szóval hűtő.
Hamarosan lesz másik is...