Borsos tokány

A mai ebéd közkívánatra a Borsos tokány hat személyre (vagy részére?)

Régebben foglakoztatott a kérdés, hogy mi a rosszfene az a tokány? Ezért el is olvastam mindenféle leírást, receptet róla, de úgy látom, e kérdésben sincs konszenzus olyan jó magyaros értelemben. Egyik gasztronómus nagyobb okosságokkal halmozott el mint a másik, majd szerintem azon is össze fognak vitatkozni, hogy melyik a másik... Mindenesetre a tokánynak mint szónak semmi köze az orr speciális viszkozitású váladékához, ez abból is kiderül, hogy egyik nagyokos sem említette.
Néhol a húsok szálirányra keresztbevágásának adnak nagyobb jelentőséget, néhol kifejezetten a kolozsvári szalonna, a Sanmarsano tomato, és a tv paprika előkészítésével magyarázzák a dolgot, mármint, hogy attól tokány az igazi tokány, és punktum! Persze sokaknak az is gondot okoz, hogy a tv paprikából melyiket válasszák, mert mostanában nem mindegy ugye, hogy ellenzéki az a tv avagy esetleg egy erős kézben a többivel együtt jól összefogott tv az a tv. De ebbe az irányba most ne menjünk. Én maradok a "töltenivaló", tehát húsos, nagyméretű paprikánál, bár amúgy is össze lesz darabolva szerencsétlen, tehát nem mindegy, hogy életében hogy nevezték?

Szóval a hozzávalók:

Van aki szalonnával kezdi, mások zsírral, de lehet étolajjal is. Olymindegy...

Köll bele sertéshús. Ez lehet comb, tarja (aki kapja...) mindenképpen kerüljük a száraz részeket pl. karaj, mert az most nem király, és amúgy is drága mint az anyóstartás.

Aztán só, bors (ízlés szerit, de az átlagosnál kicsivel több)

no meg egy evőkanálnyi liszt Tudod: Őrölt, szitált búza. (Persze, hogy gluténnal! Az adja a lényegét!)

két fej (nem darab, mert egész amíg fel nem aprítjuk) vöröshagyma

egy-két paradicsom

egy televíziózós paprika

víz (ha van otthon) Igen! Nem kell csodálkozni! Az a bizonyos hákettőó! Nem lehet mindent borban füröszteni!

 A szalonnát kisütjük, vagy eleve zsírt használunk, esetleg étolajat.

1. A kisült szalonnához adjuk a kockára vágott hagymát is, amit üvegesre párolunk.
2. Majd jöhet a lehetőleg csíkokra vágott hús, ami miatt a tokány a tokány nevet kapta. Fehéredésig süssük, majd ízlésünknek megfelelően sózzuk és borsozzuk.
3. Az ugyancsak kockára vágott paradicsomot és paprikát is a húshoz adhatjuk, majd addig főzzük, míg lét ereszt, és picit elkezdi elfőni. (Azért nem levet, mert NEM VET LE SEMMIT!)
4. Ekkor öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi a húst. Majd közepes lángon hagyjuk, hogy a víz jelentős része elfőjön. (aki nem lángon főz, az most így járt!)
5. A legvégén még egy evőkanál lisztet szórunk a tokányra, amit jól elkeverünk, hogy ne legyen csomós. Köretként pedig tésztát vagy nokedlit kínáljunk hozzá. Van aki párolt rizzsel szereti.

Jó étvágyat kívánok hozzá! Meg sok finom hozzávalót. Fantáziátokra bízom...

Nekem sp. a spaghetti...

Becsinált. A leves. Hm!...

Ma csirkebecsinált levest főztem. Ugyan fogalmam sincs, hogy egy kajának hogy lehet ilyen idétlen nevet adni, de ismerve a magyar ember egyszerű észjárását, hát csak remélni tudom, hogy amikor ezt a nevet kapta, akkor ez a cselekedet még más jelentéssel bírt. Mert vizuális tájp lévén kettőt lépek hátra ijedtemben ha "látom" amint egy csirke felröppen fazék szélére, és a karima mögé pottyant egy egészségeset.
Szóval a leves:

Kell hozzá: (több hozzávaló)
     u.m.  Fazék a tűzhelyen, bele zsiradék, zöldség-répa-hagyma, petrezselyem zöldje, só, bors, citromlé, csirke, liszt, víz, tejföl, vagy tej ésatöbbi ésatöbbi. Van aki még lestyánt is tesz bele. pl.

Na ezeket a megfelelő módon egybefőzöd, és amikor kész, akkor van egy kiváló csirkebecsinált levesed. Nem mindegy a sorrend!
 Enjoy!

Rizskusz

Egy fazékban olajon indítva apróra vágott bacont pirítasz. Ebbe folyamatosan dobálod bele az eddig hűtőben felejtett zőccségeket. Ma én pl. sárgarépát, fehérrépát (paszternák) krumplit találtam. Fűszerezed. Ne kérdezd hogyan! Azzal amit te szeretsz. Amikor a zöldfélék is megpirultak kissé, akkor belekeversz rizst, (persze, hogy nyerset! Ne kérdezz hülyeségeket!) és kuszkuszt. Mielőtt végleg leragad önts bele annyi forróvizet ami éppen ellepi. Dobj bele egy húsleveskockát, hogy "lelke" legyen! Közepes láng fölött fedő alatt főzd meg (kb. 19 perc) közben néha kavargasd. (Persze, hogy addig leveheted a fedőt!  Haggyámááá!)
Az utolsó kavarás után ezt a lefedett fazekat tekerd konyharuhába, esetleg egy plédbe is, majd ezt a motyót dugd be az ágyneműtartóba a dunyhák-párnák közé. Mindaddig tartsd ott amíg tálalni kell!
Aztán egyéé! (Szó nélkül, mert magyar ember evés közben nem beszél.) Dicsérni ráérsz utána is.

Lángoska

Liszt, só, élesztő, langyos víz. Összekevered, kis pogácsákra gyúrod, langyos helyen keleszted. Forró olajban gyorsan kisütöd, sajttal, tejföllel bolondítva jól megeszed. Ha nem undorodsz, akkor fokhagymásan is lehet. Meneküljenek a gilisztáid!

Krumplis pogi H M módra

Most érkezett Margitkától:


Van egy, szerintem világbajnok receptem, évekig jártunk a pogácsáért a Cuki cukrászdába, elküldöm: Krumplis pogácsa (jó nagy adag)
1 kg liszt
½ kg zsir
½ kg főtt, áttört krumpli
5 dkg élesztő feloldva langyos vizben
só, bors
Összegyúrjuk kb. 3-4 dl vizzel (ne legyen puha, akkor szét fog terülni), jól kidolgozzuk, egy éjszakát hűtőben pihentetjük.
2-3 cm vastagra nyújtjuk, tetejét megrácsozzuk, pogácsaszaggatóval (inkább közepesnél nagyobb) kiszúrjuk. Tetejét tojással megkenjük, erős tűznél kb. 15 percig sütjük, gyorsan kell sütni, egyébként kiszárad. Ha ügyesen csináljuk, ez nemcsak frissen jó, nem úgy, mint a többi általam ismert krumplis pogácsa.

Köszi a receptet!

/fotó: lopott.  Ha valaki elkészíti, és lefotózza, küldje el nekem, és becserélem ide. Köszi!/

Egy tál dödölle

Megfőztem a Krump- Lee-t annyi vízben ami épp ellepte. Sóztam. Aztán összetörtem vízével együtt. Lisztet kutyultam hozzá. Meg egy gerezd fokhagymát. Jól összedolgoztam. Hagymát pirítottam zsírban, ebbe szaggattam bele a masszát. Jól megpirítottam. Egy tál dödölle. Ettem belőle.

Húsgombócok és káposzta másképpen

Veszel egy kb. 60 dkg savanyúkáposztát  (ha már van, nem kell venned!)
50 dkg darált sertéshúst (Igen! Az a disznó!)
egy fej hagymát  (vöröset)
fokhagymát kb. két gerezdet
egy evőkanál lisztet
20 dkg rizsát
egy evőkanál kukoricadarát
két evőkanál napraforgóolajat
két tojást
őrültpaprika, őrültbors, só stb. igény szerint
tejfölt
vizet
és egy mély lélegzetet, és nekiállsz:

Az olajon megfonnyasztod az apritott vöröshagymát, majd hozzáadod a kicsavart savkápot leve nélkül. (Azt megihatod! Egészséges nagyon. Semmi baja nincs). megsózod (ne nagyon, mert a savkáp már sós) megpaprikázod, belenyomeszolod a fokhagymát, izlés szerint fűszerezed, felöntöd vizzel, hogy ellepje. Ne felejts el aláfűteni, mert sosem fő meg!
Közben a husit kikevered a rizzsel, beleteszel egy gerezd fokhagymát, a darát, a két tojást (tyúktól valót)  só, bors, kis őrültpaprika, állni hagyod, majd gombócokká formálod, s a már forrásban lévő többibe ereszted, óvatosan nehogy szétessen.
Lefeded, és lassú tűzön (a.gy.k.) kis fokozaton lassan  megfőzöd.
Közben a levébe paradicsopürét maszatolsz, és amikor már majdnem kész, tejfölösen jól behabarod.

Tejfüllel, és friss házikenyérrel tálalod.
JÓ ÉTVÁGYAT HOZZÁ!

Méreg

Mostanában egyre gyakrabban megfordul a fejemben, hogy valami erős mérget kellene főzni. Sajnos nem nagyon értek hozzzá. Persze vannak korszakalkotó ötleteim ezzel kapcsolatban, de mégis, amikor hozzáfognék, hirtelen elmúlik az ihlet, és csak bambulok kifelé abból az okos fejemből naphosszat.
Aztán felcsillan a remény, mert rájövök a nyitjára. Elsőnek a célját, funkcióját kell megterveznem, s majd abból kialakul minden.
Szóval mi a fenét is akarok?
Egy olyan anyagot szeretnék kifőzni ami ha valaki elfogyasztja, megtkárositja az agyat, és a szivet. Az érintett minden akarata ellenére fogékony lesz a szeretetre. Adni, és kapni egyaránt szenvedélyévé válik, és az ezzel együttjáró boldogság befogadására is képessé válik egyúttal.
Vannak már elképzeléseim.
Már csak ki kell főznöm, és tesztelnem. De gyorsan, mielőtt még magával söpör a gonoszság, a bosszú, és egyéb disznóságok áradata.
Apropó disznó!
Hú de megkivántam egy kis zsirosdeszkát! Mit bánom én, ha hosszú távon az is öl mint a méreg!
Sósan, lilahagymával... Hmm!?

pl. egy ilyet. (foto by Lopkovitz)

Tepsis csirkecombok Pipulka módra

Veszed azt a csirkét aminek csak sok-sok combja van. (lehet, hogy génhibás?) meg burgonyát (vagy krumplit) répaféléket, almát, paradicsomot, paprikát, meg mindenfélét amit szeretsz, pl. hagymát. (lehet vörös is)

Fogod azt a retró tepsit (nekem is ilyenek vannak, mert ezek a legjobbak!) kikened zsírral. Igen! Zsírral. Felejtsd el az étolajat ha jót akarsz! Lényeges, hogy lehetőleg semmiféle ártalmas marhaság nem kerülhet bele! Lehetőleg bio. Pl krumpli a kertből, még ha a pottyantós mellől is! Ha már mindenáron, akkor természetes zöldségmixet, amit abban a boltban lehet kapni... tudod! Abban ahol azokat a mindenféle egészséges hozzávalókat. You know!?!

Letakarod egy alufóliával, betolod a sütőbe úgy kb 189 Celsius fokra, és ott tartod addig, amíg jól átsül. Ez sokmindentől függ, de kb. 30-46 perc a sütési ideje első menetben. Aztán leveszed a fóliát, és még kb 9,5 perc ideig visszateszed, míg szép színt kap a teteje.

Tálalod, eszitek, és learatod a babérokat!  (az majd jó lesz egy jó krumplifőzelékbe a kolbászkoronák alá....)

Jó étvágyat hozzá!  (nyami!)

Hirtelen ebéd

Ma skype-n beszélgettünk éppen amikor Edit, és Dóri megkérdezték, hogy ettem-e már ma. Amikor bevallottam, hogy csak egy kávé landolt a gyomromban reggel, felszólítottak, hogy valamit ennem kell.
Na rendben! Betettem a szendvicssütőbe egy kétfelé vágott zsúrkenyeret megtöltve sajttal, szalámival, és juhtúróval.
Amíg a szendvicsem sütkérezett megpucoltam négy répát (két fehéret, és két sárgát) két gombafejet négybevágva, a fonnyasztott hagymára dobtam, átforgattam a zsírban, fűszereztem, felengedtem (sosem értettem, hogy ezt miért így mondják) vízzel,és közepes lángon néhány percig forraltam fedő alatt.
Közben a szenya megsült, kitettem egy kistányérra őket, és betakartam a kifolyt sajttal... Hmm
Bögréből galuskát szaggattam a leveskébe (tojás, liszt, pár csepp olaj, és só) s amikor ezek feljöttek levegőzni, már tálaltam is. Minden egybevetve elment az akcióra legalább húsz perc.
Finom lett. Jólesett. Maradt estére is...
Vagy valakinek aki véletlen ma beállít éhesen.

Zőccséges kaja

Most találtam a másik blogomon, gondoltam áthozom ide. Itt a többi kaja között talán jobban érzi majd magát ez a régi bejegyzés is.

Kidőlt fa

Marhahús, tizenhat órás konfitálás után szálaira szedve, majd fatörzs formára csavarva egy tálba helyezzük. Gyökerei közé egész borsot szórunk, a leveleket petrezselyem leveleivel pótoljuk, majd citromos aszpikkal leöntjük.

Jól elvagyunk.

A többi néma csend. 

Fólia, hűtő, barátok, kaja, jó étvágy, és ehhez hasonló butaságok...

Ágyban főtt zöldséges rizs resztelt májjal

A kép élességéért a látszerész a felelős, mert még nem készült el a szemüvegem. Ne nagyítsd ki! Ugyanis akkor feltűnhet, hogy még csak le sem törölgettem a tányért tálalás után! Ejnyebejnye!

Régóta foglalkoztat a kérdés: Mi az a resztelés? Igazából ma sem tudom a pontos választ, de rengeteg recept áttanulmányozása után én arra tippelek, hogy gyors pirítás a jelentése.
Nosza tehát akkor (illetve most azonnal) reszteljünk csirkemájat!

A mai ebéd elkészítése az ágybanfőtt rizzsel kezdődik. Ehhez egy kis olajon hagymát pirítok, majd beleaprítom a kéznél levő zöldségeket. Kavargatás mellett hozzáöntök egy icike-picike vizet. Sózom, és zsírjára pirítom. beleöntöm a rizst, egy kicsit megfuttatom a forró zsiradékon, majd két-két és félszeres mennyiségű vízzel felöntöm. Hagyom felforrni, majd kb két perc forralás otán konyharuhákba csomagolom a lefedett fazekat, ezt bedugom az ágyneműtartóba jól körbetakargatva paplannal- párnával. (Vigyázat! Nem szennyestartót írtam! ) Ezt már csak tálaláskor bontom ki. Finom, gurulós rizs az eredmény.
Egy másik serpenyőben hagymaszeleteket üvegesre párolok, majd ehhez adom a megtisztított, szeletekre vágott csirkemájat. Só, bors, PappRita, ( vagy ízlés szerint akár még valami ételízesítő rettenet is mehet bele) és hirtelen átsütöm. Nem párolom! Talán egy perc, és kész is . Sokan itt rontják el azzal, hogy túlsütik. Aztán panaszkodnak, hogy ki a fene nemesítette ki a száz évig élő csibéket... Akkor kész, ha a máj minden oldalán éppen csak elszíneződik a hőtől.
Tálalom, megeszem, és ha nem egyedül vagyok besöpröm az elismeréseket.
Jólesett!

Mit főzzek - mit főzzek? Hát pálinkát!

Kell egy jókora hordó, amibe beledobálsz mindenféle sokéves lekvárt, érett gyümölcsöt, meg amit csak akarsz. Aztán felöntöd vízzel annyira, hogy egy mustmérő izével kb 19 fokos legyen az anyag. Ezt azután normál hőmérsékleten elforralod, egy nagyméretű kukta, esetleg egy régi tejeskanna valamint egy hűtő segítségével kétszer lepárolod. Nem nagy dolog. Ha szakszövegre vágysz, akkor ne ezt olvasgasd, hanem googleezd ki magadnak! Én is úgy tanultam. Olyan ez mint a bombakészítés, de olyat én nem akarok főzni. Szóval ha legalább kétszer lepároltad, akkor nincs is más dolgod mint visszahígítani 51 fokra. Ez a pálinka!
Én ezt egy nagy ballonban aszaltszilva ágyon pihentetni is szoktam még. Hogy-hogy meddig? Hát amíg bírom türelemmel. Aztán leöntöm a javát, a szilvákat leszűröm, a maradékot fele-fele arányban mézzel kutyulom. A mézes lé jó mindenre. Megfázás ellen, rossz hangulat ellen, meg ha fázol csak úgy... A szilva finom, de óvatosan, mert könnyen megfektet!
A pálinkát meg remélem nem kell bemutatnom!
Na jó munkát, jó szórakozást!

Pogi

- Szüreti buli van - mondtam anyukámnak. Egymásra néztünk, és szinte egyszerre mondtuk: Pogácsa!
 Régen minden szüretre birkagulyás, és krumplis pogácsa volt a menü. Persze előtte volt a must, a borocska, a murci, és erre nagyon jól jött a pogácsa. Mint ahogy a birkagulyás is nagyon jó étrendi hatást gyakorolt a rengeteg szőlő, és must hashajtó tudománya ellen.
Szóval ha szüret, akkor POGI!
 A megfőzött, és kihűlt krumplikat liszttel, tojással, zsírral, sóval, és tejben futtatott élesztővel jól összegyúrom. Az élesztőhöz teszek egy csipet cukrot is. A deszkán kialakított krátert addig forgatom, míg összeáll a tészta. Ezt aztán jól kidolgozom. Behajtom a széleit, összenyomom. Behajtom, összenyomom. Ezt a hajtogatást addig folytatom, míg a tészta nem ragad semmihez, és kissé, kezd megkeményedni a benne megbúvó gluténszálaktól. Szinte hallom a fumigálók kórusát: "Glutén??? Fúúúúj!"
Hát ki kell ábrándítanom őket, mert hiszen az adja a tészta lelkét. Ha tetszik, ha nem...
Nos amikor ez az "egészségtelen" tészta a sodrófa alatt másfél ujjnyira simul, akkor pihentetem egy félórányit, majd éles késsel berácsozom, és kiszaggatom, "kiszúrom" őket. Sütőpapírral bélelt tepszibe rakom, tollecsettel sós felvert egész tojással megkenem, majd előmelegített sütőben 200 fokon addig sütöm, míg a teteje pirosodni kezd. Meg még egy kicsit...
Vigyázat! Finom!
Melegen pont olyan jó, mint amilyen káros. (nekem legalábbis mindig ezt mondták amikor kölyök voltam, de lehet, hogy csak azért, mert nem ártott, ha ebédre is marad belőle.)
Vegyétek, és egyétek!