Finomabb lelküek nevezhetik Burgonyás Palacsintának is de ez akkor is ugyanaz!
Nagyi készített nekem ilyen finomságot, s még ma is csöppen a nyálam ha rágondolok.
Szóval:
Sütök egy sor palacsintát. A tésztába nem kerül más mint liszt, tojás, só,tej, esetleg fele arányban bubis vízzel, kevés étolaj. Mondom: KEVÉS! Ne tocsogjon, mert nem lesz időd kivárni a sort az illemhely előtt, és az kicsit kellemetlen lenne.
A kisült palikat egymásra halmozom, majd hűlni hagyom néhány órán át. Közben hagymát (persze, hogy vöröset! Hát mi mást? Tulipánhagymát talán?) aprítok rusztikusan. (pl. káromkodok közben ha megvágom a körmöm mááá megin) Olajon megpirítom, és főtt burgonyát (Azaz krumplit na!) nyomkodok bele. Ezt a nyomkodást szeretem. Ha van, akkor a csukható krumpliprést, ha nincs akkor a nyeles krumplinyomót részesítem előnyben, Ha az sincs akkor egy villát, de az.... Hagyjuk!
Közben ugyanúgy fűszerezem mint ha csak egy "granadírmarshoz" készülne.
Amint már majdnem krémes, akkor kb. fél (nem gyáva!) cm vastag réteget kenek a palitészták egyik felére. (Igen ezt nem oldalban gondoltam. A kör felére)) A megkent felén kezdem felrolnizni, és ránézésre ugyanolyn lesz mint egy átlagos magyaros palacsinta. (Persze, hogy nem gofri, és nem penkék!)
Ezek a tányéron egymásra halmozva jól néznek ki, és isteni finomak!
Később, sokkal kásőbb jöttem rá, hogy Nagyi ezt olyankor készítette amikor nem sok választás volt a szegényes felhozatzal miatt. (Igen! Apám ugyan vezető beosztásban dolgozott öt másik helyett is. Sokféle tudást, címet, diplomát szerzett, de egy dolgot sosem tanult meg! Lopni. Így aztán Nagyink ügyessége kellett néha ahhoz, hogy mindenki jóllakjon. És ez a krumpliscsoda igazán laktató!
Ínyencek megkenhetik kis fokhagymás zsírral, és megdíszíthetik egy kanál tejföllel is, mert higgyétek el nekem Barátaim, ezek a kis fölöslegességek sem rontanak rajta SEMMIT!
Na jó étvágyat hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése