Krumplispalacsinta!

Finomabb lelküek nevezhetik Burgonyás Palacsintának is de ez akkor is ugyanaz!
Nagyi készített nekem ilyen finomságot, s még ma is csöppen a nyálam ha rágondolok.

Szóval:
Sütök egy sor palacsintát. A tésztába nem kerül más mint liszt, tojás, só,tej, esetleg fele arányban bubis vízzel, kevés étolaj. Mondom: KEVÉS! Ne tocsogjon, mert nem lesz időd kivárni a sort az illemhely előtt, és az kicsit kellemetlen lenne.
A kisült palikat egymásra halmozom, majd hűlni hagyom néhány órán át. Közben hagymát (persze, hogy vöröset! Hát mi mást? Tulipánhagymát talán?) aprítok rusztikusan. (pl. káromkodok közben ha megvágom a körmöm mááá megin) Olajon megpirítom, és főtt burgonyát (Azaz krumplit na!) nyomkodok bele. Ezt a nyomkodást szeretem. Ha van, akkor a csukható krumpliprést, ha nincs akkor a nyeles krumplinyomót részesítem előnyben, Ha az sincs akkor egy villát, de az.... Hagyjuk!
Közben ugyanúgy fűszerezem mint ha csak egy "granadírmarshoz" készülne.
Amint már majdnem krémes, akkor kb. fél (nem gyáva!) cm vastag réteget kenek a palitészták egyik felére. (Igen ezt nem oldalban gondoltam. A kör felére)) A megkent felén kezdem felrolnizni, és ránézésre ugyanolyn lesz mint egy átlagos magyaros palacsinta. (Persze, hogy nem gofri, és nem penkék!)
Ezek a tányéron egymásra halmozva jól néznek ki, és isteni finomak!
Később, sokkal kásőbb jöttem rá, hogy Nagyi ezt olyankor készítette amikor nem sok választás volt a szegényes felhozatzal miatt. (Igen! Apám ugyan vezető beosztásban dolgozott öt másik helyett is. Sokféle tudást, címet, diplomát szerzett, de egy dolgot sosem tanult meg! Lopni.  Így aztán Nagyink ügyessége kellett néha ahhoz, hogy mindenki jóllakjon. És ez a krumpliscsoda igazán laktató!
Ínyencek megkenhetik kis fokhagymás zsírral, és megdíszíthetik egy kanál tejföllel is, mert higgyétek el nekem Barátaim, ezek a kis fölöslegességek sem rontanak rajta SEMMIT!
Na jó étvágyat hozzá!

Bakonyi csirkemellragu

A képet loptam!

Elöljáróban a csirkemellről annyit, hogy nem tartom igazán emberi eledelnek. Sem íze, sem állaga nem teszi erre méltóvá. Hogy ma mégis ezt készítettem az csupán annak köszönhető, hogy amikor legutóbb csirkét vásároltam, akkor az értékesebb testrészei eltávolítása után a maradékot (azt a nyamvadt szálkás sápadt valamit ami a mellcsontról fityegett, elraktam a fagyasztóba, hogy a szagát se érezzem. Őszinte részvétem mindazoknak a félrevezetetteknek akiket olyan körülmények között neveltek, hogy ezt a micsodát étel alapanyagnak tekintik a megszokás következményeként.
Na hagyjuk! Már mindegy.
Szóval egy jó méretes vöröshagymát rusztikusan felaprítottam, olajon megfonnyasztottam, beledobtam az imént emlegetett izét, majd fűszereket (só, bors, paprika, kevéske kömény) valamint, csak hogy bakonyi jelleget adjak neki, (meg némi ételszerű ízt) azt a csiperkegombát amit ma reggel szedtem a tanyán. Isteni "erdőszéli csiperke" volt ami ott kacérkodott velem a kapu mellett a tanya sarkában. Az az igazi ánizsillatú agaricus arvensis amit a békéscsabai reptéren szedtem rengeteget az A pálya közepén, Persze amikor nem volt repülőforgalom. Különben most nem írhatnám itt e sorokat. Átpirítottam, majd egy kevéske vizet adtam hozzá, és kislángon (ez nem a falu neve, mert azt nagybetűvel írtam volna) még forraltam egy ideig. Végül lisztszórással besürítettem kissé, és ennyi.
Közben amíg ez ott rottyant, főztem egy adag jó apró, kemény nokedlit.
Tálalás tálban, előbb a "nokli" ahogy Nagyi mondta mindig, rá ez a bakonyi cs.ragu. majd jó étvágyat Gábor!
Köszönöm. Finom volt.


u.i. A bakonyi csirkemellel most először találkoztam, és bevallom, egész ehető lett így előkészítve. Régen még a felelőtlen, gátlástalan ifjúkoromban találkoztam egy másfajta bakonyi csirkével, de az ő melleit imádtam! Na jó! akkor még kiskakaska voltam. Mostanra már ő is túl van a kotlós koron, de felejthetetlen nekem.
Csirkemelllek, krumplispogácsa hegyek...
Nem volt nálam boldogabb...