| Marhaság Volt régebben egy főzőcske műsor. Egy ügyesen koppintós csaj vezette. Nem is erről akarok most értekezni, hanem arról a kis betétről ami a műsora végén volt rendszeresen. Egy nagyon profi szakács megmutatta, hogy a semmbiől is lehet valamit főzni. És itt most nem a fizikára gondolok, miszerint végy egy semmi tömegű (tehát mozgási energiával nem rendelkező) részecskét, lökj oda hozzá egy Higgs részecskét, az majd ad neki energiát (tehát tömeget, tehát ANYAGOT) és máris lessz valamid. Most arra gondolok, hogy ha nincs otthon semmi, megmondja majd a Budai! És megmondta! Néha levegőért küzdve, néha elhalóan, a cseppenő nyálát éppen megmentve, de elmondta, hogy ha nincs otthon semmi: " A hűtőben mindig akad egy kis herrring" stb. Így, sok errrrel... És folytatta tejszínnel, meg friss gyömbérrel, én meg hitetlenkedve nyitottam ki a hűtőm ajtaját. És nekem lett igazam. A fenti felsorolásból semmi nem volt otthon. És nem csak mindig, de sosem. Ma eszembe jutott a Budai, és utánoztam. Kivettem a hűtőből néhány hozzávalót, és rittyentettem egy kis ebédet. Emígyen: Azt a kis darab fiatal marhát bepácoltam gyorspácba, majd kis idő múlva egy serpenyőben kevés olajon (forrón!) minden oldalát megkapattam, hogy a szaftok... Aztán ugyanebben a serpenyőben betoltam a sütőbe. De előtte öntöttem alá némi italian vörösbort. Ez volt a neve: "Szicíliai vörös" - Na - gondoltam, ez olyan Itáliában mint Magyarba' az "Aranykannadíjas Sógorfosatós". De nem! Érdekes módon Itáliában még a maradékok összeöntögetéséből is minőség kerekedik ki. Minőségi maradékok... Szóval a serplit letakartam alufóliával, és bennhagytam 200 fokon vagy másfél órára. Furcsa ez! Mert ha hirtelen körbesütve azonnal tálalom, akkor még puha, angolos a hús. Ha másfél óráig sütöm, akkor "jól átsült" puha az a hús. A kettő között viszont bakancstalp az első világégésből. Nos ha sem a világ, sem a hús nem égett meg, akkor ezzel készen is lennénk. Köretnek alvós rizst, háromféle sültburgonyát adtam, és készítettem egy isteni mártást a hús alatt maradó szmötyiből. (kis barnamártás, kis sajt, egy kis pradicsom, egy kis gyümölcsíz, némi csípős mustár...) Aztán a tálon úgy tálaltam, hogy felhalmoztam egyik oldalra a köreteket, a másikra a sültet (miután jól kipihente a sütkérezés fáradalmait, és szeleteltem) s erre öntöttem a szószt. Nyamm lett ez is. Biztos véletlen, mint minden ezen a világon!