Jó reggelt Gondolat!

Ma a gondolatébresztő paprikáskrumplit (Sznob idióták szerint pincepörköltet esetleg serpenyős rostélyost) főztem. Közben a nagylányommal csevegtem, és amikor ezt megtudta felkiáltott
- "Nem értem a külföldön élő magyarokat! Mindig azt a nyavajás kaját főzik. Mit imádnak benne annyira?
- Nos nem kezdtem magyarázatba mert asztalnál ült már a család, és már csak rá vártak az ebéddel, de ez a kérdés megválaszolásra érdemes.
Sokáig ez volt a szegények eledele. Tehát a lakosság igen nagy százaléka főzte. Így aztán ismert volt, és a " Mit főzzek ma: " kérdésre rutinszerűen beugrott a PAPRIKÁSKRUMPLIT!" VÁLASZ.
azután pedig olcsó volt.
Meg aztán egyszerűen elkészíthető.
Az sem elhanyagolható, hogy egy mezőgazdasági (paraszt) országban minden otthonban egész évben volt hozzá minden alapanyag, (a zöldségek homokban, a krumpli nzsákokban, a hagyma polcon a pincében, a többi kellék pedig a kamrában várta sorsának beteljesülését) ugyanis ehhez semmi friss cucc nem kell.
És mindenki szerette is! (kivéve, ha gondatlan szülei mást is szoktak főzni télvíz idején mielőtt kivándorolt volna Itáliába  a friss zölségek, sonkák, olivaolaj, isteni sajtok és minden hasonló kényeztetés hazájába.)
Néha főzés közben előfordult, hogy valami éppen kifogyott. Olyankor bekopogtunk a szomszédhoz, hogy paprkáskrumplit főzök éppen. Mire ő megkérdezte, hogy  _  És mi kéne hozzá?
- Na ha egyszer az válaszoltam volna, hogy " Hagyma, kis szalonna, krumpli, őrült paprika, só, bors, egy kis darab kolbász... " azt hiszem ráfagyott volna a mosoly a képes felére. Ha esetleg valóban kevés paprika volt otthon, akkor tettünk bele több kolbászkát. Abban volt elég.
Szóval mit szeretünk benne: Hát amiket épp az előbb soroltam fel És van még egy két dolog ami szintem nem árt ha kézre esik. Pl. friss illatos házi kenyér. esetleg egy kanál, mert anélkül ehetetlen. Vagy pincehideg borocska csak úgy a lopóból csorgatva. Na de nem részletezem tovább mert akkor milyen lehetett régen egy bonyolultabb étel?!
Persze írás közben ébredt még rengeteg gondolatom, de azok kiteregetése helyett inkább fordultam még kétszer a konyhában utántöltésre. De úgy gondolom, hogy ezzel Ti jártatok jobban. (én csak többet ettem)
Fotókat nem készítettem azon egyszerű okból, hogy megfigyeltem: Ha egy étel nagyon szép lett, az amúgy általábn nem sikerült olyan finomra mint akartam. Ami pedig isteni lett, azt azért nem fotóztam, mert mire eszembe jutott hogy kellene, már késő volt.
Hát hogy néz ki egy képen egy maszatos tányér!?

Repeta...

Főtt tojás haladóknak

Hozzávalók:
     tojás
     fazék
     tűz
     víz
     idő
     kedv, esetleg szükség
     haladók
Nosza!
     Tegyél a fazékba vizet, tojást, alá tüzet majd amikor a víz felforr (tudod, amikor zubog, morog, sistereg, szökni próbál futva, gőzölve, meg hasonló elképzelhetetlen módokon)
         nos akkor várj még egy ideig, majd tüzet szüntess!
      Biztonságos módon távolítsd el a tojásokat a fazékból, és           tálald a kívánt formában!

Gratulálok! Tudsz főzni!

Krumplispalacsinta!

Finomabb lelküek nevezhetik Burgonyás Palacsintának is de ez akkor is ugyanaz!
Nagyi készített nekem ilyen finomságot, s még ma is csöppen a nyálam ha rágondolok.

Szóval:
Sütök egy sor palacsintát. A tésztába nem kerül más mint liszt, tojás, só,tej, esetleg fele arányban bubis vízzel, kevés étolaj. Mondom: KEVÉS! Ne tocsogjon, mert nem lesz időd kivárni a sort az illemhely előtt, és az kicsit kellemetlen lenne.
A kisült palikat egymásra halmozom, majd hűlni hagyom néhány órán át. Közben hagymát (persze, hogy vöröset! Hát mi mást? Tulipánhagymát talán?) aprítok rusztikusan. (pl. káromkodok közben ha megvágom a körmöm mááá megin) Olajon megpirítom, és főtt burgonyát (Azaz krumplit na!) nyomkodok bele. Ezt a nyomkodást szeretem. Ha van, akkor a csukható krumpliprést, ha nincs akkor a nyeles krumplinyomót részesítem előnyben, Ha az sincs akkor egy villát, de az.... Hagyjuk!
Közben ugyanúgy fűszerezem mint ha csak egy "granadírmarshoz" készülne.
Amint már majdnem krémes, akkor kb. fél (nem gyáva!) cm vastag réteget kenek a palitészták egyik felére. (Igen ezt nem oldalban gondoltam. A kör felére)) A megkent felén kezdem felrolnizni, és ránézésre ugyanolyn lesz mint egy átlagos magyaros palacsinta. (Persze, hogy nem gofri, és nem penkék!)
Ezek a tányéron egymásra halmozva jól néznek ki, és isteni finomak!
Később, sokkal kásőbb jöttem rá, hogy Nagyi ezt olyankor készítette amikor nem sok választás volt a szegényes felhozatzal miatt. (Igen! Apám ugyan vezető beosztásban dolgozott öt másik helyett is. Sokféle tudást, címet, diplomát szerzett, de egy dolgot sosem tanult meg! Lopni.  Így aztán Nagyink ügyessége kellett néha ahhoz, hogy mindenki jóllakjon. És ez a krumpliscsoda igazán laktató!
Ínyencek megkenhetik kis fokhagymás zsírral, és megdíszíthetik egy kanál tejföllel is, mert higgyétek el nekem Barátaim, ezek a kis fölöslegességek sem rontanak rajta SEMMIT!
Na jó étvágyat hozzá!

Bakonyi csirkemellragu

A képet loptam!

Elöljáróban a csirkemellről annyit, hogy nem tartom igazán emberi eledelnek. Sem íze, sem állaga nem teszi erre méltóvá. Hogy ma mégis ezt készítettem az csupán annak köszönhető, hogy amikor legutóbb csirkét vásároltam, akkor az értékesebb testrészei eltávolítása után a maradékot (azt a nyamvadt szálkás sápadt valamit ami a mellcsontról fityegett, elraktam a fagyasztóba, hogy a szagát se érezzem. Őszinte részvétem mindazoknak a félrevezetetteknek akiket olyan körülmények között neveltek, hogy ezt a micsodát étel alapanyagnak tekintik a megszokás következményeként.
Na hagyjuk! Már mindegy.
Szóval egy jó méretes vöröshagymát rusztikusan felaprítottam, olajon megfonnyasztottam, beledobtam az imént emlegetett izét, majd fűszereket (só, bors, paprika, kevéske kömény) valamint, csak hogy bakonyi jelleget adjak neki, (meg némi ételszerű ízt) azt a csiperkegombát amit ma reggel szedtem a tanyán. Isteni "erdőszéli csiperke" volt ami ott kacérkodott velem a kapu mellett a tanya sarkában. Az az igazi ánizsillatú agaricus arvensis amit a békéscsabai reptéren szedtem rengeteget az A pálya közepén, Persze amikor nem volt repülőforgalom. Különben most nem írhatnám itt e sorokat. Átpirítottam, majd egy kevéske vizet adtam hozzá, és kislángon (ez nem a falu neve, mert azt nagybetűvel írtam volna) még forraltam egy ideig. Végül lisztszórással besürítettem kissé, és ennyi.
Közben amíg ez ott rottyant, főztem egy adag jó apró, kemény nokedlit.
Tálalás tálban, előbb a "nokli" ahogy Nagyi mondta mindig, rá ez a bakonyi cs.ragu. majd jó étvágyat Gábor!
Köszönöm. Finom volt.


u.i. A bakonyi csirkemellel most először találkoztam, és bevallom, egész ehető lett így előkészítve. Régen még a felelőtlen, gátlástalan ifjúkoromban találkoztam egy másfajta bakonyi csirkével, de az ő melleit imádtam! Na jó! akkor még kiskakaska voltam. Mostanra már ő is túl van a kotlós koron, de felejthetetlen nekem.
Csirkemelllek, krumplispogácsa hegyek...
Nem volt nálam boldogabb...

Húsos palacsinta

Fogod az az apró hús, keversz bele só, bors, majd hagymát fonnyasztasz zsíron, levonod a tűzről amíg az a pirospaprika bele lesz keveredve, aztán belekevered az a hús, és megpörkölöd. Dobálódsz belé vagdosott paprika, és paradicsom, puhára főződ. Ha kell, teszel belé még víz. amikor puha minden kiszűröd húst. A szaftot tejföllel be kell sűrítened. A húst egy ajándékba kapott kézi turmixerrel (ha előre nem volt szétcincálva már) pépesíted. Keverhetel bele még kedved szerint többféle fűszeret is. Dúsíthatod mit besamel, vagy bármi ami eszedbe jut bele. Kisütöd az a palacsinta, belekened, feltekered, (végeit behajtogatva) aztán azt csinálódsz vele amit csak akarsz. Kiránthatod, vagy tepsiben sütheted készre, majd a szafttal lelocsolva tálalhatod. Rakhatsz rá még tejfölt. Az nem csak dísz, de finom is!
Érted?
Na!

Na most ezzel kicsit bajban leszek...

Rakottkrumpli. Eddig ez nekem olyan egyértelmű volt. Akárhol, akárkinél ettem, mindenhol nagyjából egyforma volt. Tudod:
Főttkrumpli szeletelve, főttojás szeletelve, kolbász szeletelve, tejföl szeletelve... Ja, az nem! De általában ezek az alkotórészei. Van aki kizsírozza a tálat mielőtt elrejtené benne ezeket a titkos összetevőket, van aki szalonnát tesz alá, és aki hozzájut a baconnal indít, ami csak nevében szalonna. Olyan mint az olaszok pancettája. Több a húsos része mint a zsíros. Az angol baconban szinte csak alig van némi zsírréteg. Tehát ha azzal indítok, akkor kicsi zsiradék kell alá...
Aztán rétegekben pakolom bele a krumplit, a kolbászt, a tojásszeleteket, és ezt addig ismétlem míg el nem fogy a sok finomság. Minden réteget meghintek sóval, meglocsolom tejfőllel, s a tetejét reszeltsajttal, tejfőllel fedem le, majd betolom a sütőbe, és összesütöm. Akkor kész amikor egységesen piros-barna a teteje, de még nem száradt ki.
Eddig ez volt nekem a rakottkrumpli. Most olyan tálat pakolok össze, melynek egyik felében kolbász lesz, a másikban löncshús, ("de lehet benne némi kolbászka is") és a rétegeket szeletelt vöröshagymával dúsítom.
Ja! Gondoltam amikor megkaptam az iránymutatást! Szóval tepsiskrumpli lesz a kaja! :-)
Imádok főzni, tehát nekem ugyanmindegy mi a menü, csak legyen aki megegye! :-)
Részletek: ITT

Sajtos csirkecicik

Ma megbízást kaptam a "sajtoshús" nevű étel elkészítésére. Ilyen formában ezt én még nem követtem el. I. ismertetője valahogy így hangzott:
     "A csirkemelleket felszeletelem. Én nem szoktam klopfolni, mert nem fárasztom magam ezzel. Ezután kevés olajon hirtelen megsütöm kicsit, majd egy kizsírozott tepsibe rakom le a szeleteket. Fűszerezem, valami ételízesítővel, vagy sóval, borssal. Rengeteg sajtot reszelek, egy tálban összekeverem tejföllel, majd ezt a mixet rákenem a szeletekre. Aztán alufólia alatt megpárolom kb. 45 perc, majd leszedem a fóliát és pirosra sütöm. A köretet rád bízom."
Nos én eszerint valahogy így fogom elkészíteni.
Amúgy én a csirkemellet nem tartom valami sokra, de ha valaki szereti... Úgy vagyok vele, hogy a csirkemelleknek örüljenek a kakasok... "Nekem speciel a Sultz Gizi" ahogy valamikor a Voga Turnovszki búgta a rádióban.
Pedig biztosan finom, hiszen mostanában a csirkéknek másuk sincs csak mellei meg combjai. Micsoda világ! :-)
Ha már rámbízták, hát rizibizi lesz a köret. Punktum! :-)

Basszus! Ildi! Ez nagyon bejön! Ha így folytatod beállok kakaskának!!! :-)

Figyúúú!?

Ugye rájöttél már, hogy ez nem egy tipikus receptblog kezdőknek? Aki tud főzni, annak lehet érdekes. Meg talán annak is aki sosem is akar! De azt ne várd tőlem, hogy a titkaimat jól kidumáljam , hogy mit, honnan, mennyiért, hogyan, miért, meddig, meg hasonlók. Az a huszadik hozzávaló amit az olaszok segretto néven emlegetnek. Na szóval csak azééé mondom!

Sült százlábú

A mai menü: csirkecombok sütve
Na ez az a kaja amit még kétszer egyformán nem készítettem, mégis mindig ugyanolyan finom lett. Pedig a csirkéért nem is rajongok olyannyira. :-)
Szóval bátran fogjatok hozzá! Nem nagyon lehet elrontani külön erreirányuló tehetség nélkül.

Először is a combokat megtisztítjuk. (tudod: toklászok, bűz, mocsok lemosása, és egyéb kellemes elfoglaltságok) Ezt én tűz fölött szoktam kezdeni egy könnyű perzseléssel, ha túl sok a toklászmaradék rajta. Jó büdös. készülj fel rá!

Ezután, ha lecsepegett rendesen, akkor egy tálba teszem az összeset, megsózom, fűszerezem, (ebbe sokminden belefér. Igény, és ízlés szerint változó) én ma kevés borsot, kevés(!) mustárt, kevés rozmaringot, késhegynyi őröltpaprikát, használok, szóval sokféléből csipetnyit, hogy egyiket se lehessen végül külön kiérezni belőle. Ezt meglocsolom étolajjal, majd jól átkeverem egy erős fakanállal. (Ennél a szónál mindig figyelj, nehogy egy szóköz kerüljön a közepébe! Az egy másik műfaj!) Letakarom fóliával, és beteszem a hűtőbe kicsit érlelődni. Ez lehet egy órától egy éjszakáig bármennyi idő. Minél több, annál jobb lesz a végeredmény. Tehát ha benne felejted egy-két napra, az sem baj! :-)
Kizsírozok egy tepsit, aztán nyersen félcentisre szeletelt krumplival (igényesek, és kötözködőknek lehet burgonyával is) a tepsi alját kitapétázom. Ha fér, lehet az oldalát is. Ebbe a katlanba rakom bele a sok csirkecombot. Tetrisfüggők előnyben! Aztán közé szeletelek néhány vöröshagymakarikát, darabolok rá pár szép paradicsomot, (meg ha más nincs, akkor csúnyát) almanegyedeket, csak azért, ha elfőné a levét ne égjen oda, és az ízén sem ront túl sokat. Befedem alufóliával, majd kb 59 perc 42 másodpercig bedugom a sütőbe, amit kb 189,2 fokon tartok. Ha ettől eltértek, felelősséget nem vállalok!
Azután, ha az illat már kicsinálja a nyálmirigyeimet, leveszem a fóliát, ha van alatta lé, akkor azt a tetejére loccsantom egy kanállal. Ha nem égettem meg magam közben, akkor ezt több alkalommal megismétlem, és addig sütöm takaró nélkül amíg szép sötétpiros lesz. Lehet őket forgatni is, de nem szeretem, mert akkor könnyen összetörik, mivel már vajpuha.

Általában mindenkinek olyan körettel tálalom amilyent kér hozzá. Ma a megrendelés a hagymás törtburg. Meg elhangzott valami zöldborsófőzelék emlegetése is (?) Tehát nosza! Még van a hűtőmben egy zacskó bisztrozamarozsennie ziljonníj garosek talán...
Nekem köretnek jó lesz az a kis szmötyi is ami a tepsiben (tepszi?) marad miután a húsok eltűnnek a semmiben. :-)

u.i. Ha valakinek esetleg feltűnne, hogy kicsit részletesebben írom le a kajákat mostanában, megnyugtatásul közlöm, hogy ez csak addig fog tartani amíg naponta főzök valakiknek. Csak hogy ne kelljen annyit magyarázkodnom utána. Ha valami nagyon ízlik, ebből rájöhetnek, hogy miért nem.

Borsos tokány

A mai ebéd közkívánatra a Borsos tokány hat személyre (vagy részére?)

Régebben foglakoztatott a kérdés, hogy mi a rosszfene az a tokány? Ezért el is olvastam mindenféle leírást, receptet róla, de úgy látom, e kérdésben sincs konszenzus olyan jó magyaros értelemben. Egyik gasztronómus nagyobb okosságokkal halmozott el mint a másik, majd szerintem azon is össze fognak vitatkozni, hogy melyik a másik... Mindenesetre a tokánynak mint szónak semmi köze az orr speciális viszkozitású váladékához, ez abból is kiderül, hogy egyik nagyokos sem említette.
Néhol a húsok szálirányra keresztbevágásának adnak nagyobb jelentőséget, néhol kifejezetten a kolozsvári szalonna, a Sanmarsano tomato, és a tv paprika előkészítésével magyarázzák a dolgot, mármint, hogy attól tokány az igazi tokány, és punktum! Persze sokaknak az is gondot okoz, hogy a tv paprikából melyiket válasszák, mert mostanában nem mindegy ugye, hogy ellenzéki az a tv avagy esetleg egy erős kézben a többivel együtt jól összefogott tv az a tv. De ebbe az irányba most ne menjünk. Én maradok a "töltenivaló", tehát húsos, nagyméretű paprikánál, bár amúgy is össze lesz darabolva szerencsétlen, tehát nem mindegy, hogy életében hogy nevezték?

Szóval a hozzávalók:

Van aki szalonnával kezdi, mások zsírral, de lehet étolajjal is. Olymindegy...

Köll bele sertéshús. Ez lehet comb, tarja (aki kapja...) mindenképpen kerüljük a száraz részeket pl. karaj, mert az most nem király, és amúgy is drága mint az anyóstartás.

Aztán só, bors (ízlés szerit, de az átlagosnál kicsivel több)

no meg egy evőkanálnyi liszt Tudod: Őrölt, szitált búza. (Persze, hogy gluténnal! Az adja a lényegét!)

két fej (nem darab, mert egész amíg fel nem aprítjuk) vöröshagyma

egy-két paradicsom

egy televíziózós paprika

víz (ha van otthon) Igen! Nem kell csodálkozni! Az a bizonyos hákettőó! Nem lehet mindent borban füröszteni!

 A szalonnát kisütjük, vagy eleve zsírt használunk, esetleg étolajat.

1. A kisült szalonnához adjuk a kockára vágott hagymát is, amit üvegesre párolunk.
2. Majd jöhet a lehetőleg csíkokra vágott hús, ami miatt a tokány a tokány nevet kapta. Fehéredésig süssük, majd ízlésünknek megfelelően sózzuk és borsozzuk.
3. Az ugyancsak kockára vágott paradicsomot és paprikát is a húshoz adhatjuk, majd addig főzzük, míg lét ereszt, és picit elkezdi elfőni. (Azért nem levet, mert NEM VET LE SEMMIT!)
4. Ekkor öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi a húst. Majd közepes lángon hagyjuk, hogy a víz jelentős része elfőjön. (aki nem lángon főz, az most így járt!)
5. A legvégén még egy evőkanál lisztet szórunk a tokányra, amit jól elkeverünk, hogy ne legyen csomós. Köretként pedig tésztát vagy nokedlit kínáljunk hozzá. Van aki párolt rizzsel szereti.

Jó étvágyat kívánok hozzá! Meg sok finom hozzávalót. Fantáziátokra bízom...

Nekem sp. a spaghetti...

Becsinált. A leves. Hm!...

Ma csirkebecsinált levest főztem. Ugyan fogalmam sincs, hogy egy kajának hogy lehet ilyen idétlen nevet adni, de ismerve a magyar ember egyszerű észjárását, hát csak remélni tudom, hogy amikor ezt a nevet kapta, akkor ez a cselekedet még más jelentéssel bírt. Mert vizuális tájp lévén kettőt lépek hátra ijedtemben ha "látom" amint egy csirke felröppen fazék szélére, és a karima mögé pottyant egy egészségeset.
Szóval a leves:

Kell hozzá: (több hozzávaló)
     u.m.  Fazék a tűzhelyen, bele zsiradék, zöldség-répa-hagyma, petrezselyem zöldje, só, bors, citromlé, csirke, liszt, víz, tejföl, vagy tej ésatöbbi ésatöbbi. Van aki még lestyánt is tesz bele. pl.

Na ezeket a megfelelő módon egybefőzöd, és amikor kész, akkor van egy kiváló csirkebecsinált levesed. Nem mindegy a sorrend!
 Enjoy!

Rizskusz

Egy fazékban olajon indítva apróra vágott bacont pirítasz. Ebbe folyamatosan dobálod bele az eddig hűtőben felejtett zőccségeket. Ma én pl. sárgarépát, fehérrépát (paszternák) krumplit találtam. Fűszerezed. Ne kérdezd hogyan! Azzal amit te szeretsz. Amikor a zöldfélék is megpirultak kissé, akkor belekeversz rizst, (persze, hogy nyerset! Ne kérdezz hülyeségeket!) és kuszkuszt. Mielőtt végleg leragad önts bele annyi forróvizet ami éppen ellepi. Dobj bele egy húsleveskockát, hogy "lelke" legyen! Közepes láng fölött fedő alatt főzd meg (kb. 19 perc) közben néha kavargasd. (Persze, hogy addig leveheted a fedőt!  Haggyámááá!)
Az utolsó kavarás után ezt a lefedett fazekat tekerd konyharuhába, esetleg egy plédbe is, majd ezt a motyót dugd be az ágyneműtartóba a dunyhák-párnák közé. Mindaddig tartsd ott amíg tálalni kell!
Aztán egyéé! (Szó nélkül, mert magyar ember evés közben nem beszél.) Dicsérni ráérsz utána is.

Lángoska

Liszt, só, élesztő, langyos víz. Összekevered, kis pogácsákra gyúrod, langyos helyen keleszted. Forró olajban gyorsan kisütöd, sajttal, tejföllel bolondítva jól megeszed. Ha nem undorodsz, akkor fokhagymásan is lehet. Meneküljenek a gilisztáid!

Krumplis pogi H M módra

Most érkezett Margitkától:


Van egy, szerintem világbajnok receptem, évekig jártunk a pogácsáért a Cuki cukrászdába, elküldöm: Krumplis pogácsa (jó nagy adag)
1 kg liszt
½ kg zsir
½ kg főtt, áttört krumpli
5 dkg élesztő feloldva langyos vizben
só, bors
Összegyúrjuk kb. 3-4 dl vizzel (ne legyen puha, akkor szét fog terülni), jól kidolgozzuk, egy éjszakát hűtőben pihentetjük.
2-3 cm vastagra nyújtjuk, tetejét megrácsozzuk, pogácsaszaggatóval (inkább közepesnél nagyobb) kiszúrjuk. Tetejét tojással megkenjük, erős tűznél kb. 15 percig sütjük, gyorsan kell sütni, egyébként kiszárad. Ha ügyesen csináljuk, ez nemcsak frissen jó, nem úgy, mint a többi általam ismert krumplis pogácsa.

Köszi a receptet!

/fotó: lopott.  Ha valaki elkészíti, és lefotózza, küldje el nekem, és becserélem ide. Köszi!/

Egy tál dödölle

Megfőztem a Krump- Lee-t annyi vízben ami épp ellepte. Sóztam. Aztán összetörtem vízével együtt. Lisztet kutyultam hozzá. Meg egy gerezd fokhagymát. Jól összedolgoztam. Hagymát pirítottam zsírban, ebbe szaggattam bele a masszát. Jól megpirítottam. Egy tál dödölle. Ettem belőle.