Mostanában egyre gyakrabban megfordul a fejemben, hogy valami erős mérget kellene főzni. Sajnos nem nagyon értek hozzzá. Persze vannak korszakalkotó ötleteim ezzel kapcsolatban, de mégis, amikor hozzáfognék, hirtelen elmúlik az ihlet, és csak bambulok kifelé abból az okos fejemből naphosszat.
Aztán felcsillan a remény, mert rájövök a nyitjára. Elsőnek a célját, funkcióját kell megterveznem, s majd abból kialakul minden.
Szóval mi a fenét is akarok?
Egy olyan anyagot szeretnék kifőzni ami ha valaki elfogyasztja, megtkárositja az agyat, és a szivet. Az érintett minden akarata ellenére fogékony lesz a szeretetre. Adni, és kapni egyaránt szenvedélyévé válik, és az ezzel együttjáró boldogság befogadására is képessé válik egyúttal.
Vannak már elképzeléseim.
Már csak ki kell főznöm, és tesztelnem. De gyorsan, mielőtt még magával söpör a gonoszság, a bosszú, és egyéb disznóságok áradata.
Apropó disznó!
Hú de megkivántam egy kis zsirosdeszkát! Mit bánom én, ha hosszú távon az is öl mint a méreg!
Sósan, lilahagymával... Hmm!?
pl. egy ilyet. (foto by Lopkovitz)