Sugo all'amatriciana

Ma egyedül leszek. Ilyenkor valami egyszerűt, és gyorsat szoktam készíteni. Ezért (is) szeretem az olasz konyhát. Gyorsak, és finomak az olasz ételek. Itt a ragyogó alkalom, hogy elkészítsem magamnak a frissen tanult "Spaghetti all'amatriciana" nevű ételt. A címben azért a "sugo" azaz szósz szó szerepel, mert tulajdonképpen az ennek az ételnek a lényege. Ma én egy spaghetti tésztához keverem, de lehet többféle száraz, vagy frissen készített tésztával is készíteni. A története tulajdonképpen annyi ennek az ételnek, hogy az amatricei asszonyok készítették eredetileg, és ebből vált az egyik legjellegzetesebb alap szósszá Olaszországban.

 Hozzávalók:

20-25 dkg pancetta (vagy bacon, ami ugyanaz a "hasaalja"), egy nagy fej vöröshagyma, négy-öt paradicsom (vagy paradicsom konzerv) olivaolaj (kevés, a szalonna megindításához) só, bors, petrezselyem, sajt, serpenyő, tűzhely, szakács...

Egy forró serpenyőbe beleöntöm az olívaolajat, rádobom a felkockázott szalonnát. Zsírjára sütöm, majd beledobom az apróra darabolt hagymát és egy chilipaprikát, szintén nagyon apróra vágva. Hagyom pár percet pirulni, majd hozzáöntöm a paradicsomot, sózom, borsozom  és lefedve 15-25 percig párolom.

Amikor elkészült belekeverek egy maréknyi frissen aprított petrezselyem zöldjét, hozzákeverem a közben kifőzött (mondom: kifőzött, és nem magyar módra szétfőzött) tésztához, és pecorino sajttal (juhsajt) megszórva tálalom. Az eredeti a "pecorino romano" sajttal készül, de ma nekem "csak" parmigiano van itthon. Illetve van más is, de ezzel lesz nekem a legfinomabb... (ez körülbelül olyan, mint ha egy "Soltvadkerti ugratós" bort egy  Badacsonyi kéknyelűvel "hamisítanék" Pedig ez manapság pont fordítva szokás sajnos. Kérdezzétek csak meg erről nyugodtan a Vargát!)

Szóval hajrá!

Ha majd készen lesz, és nem felejtkezem bele nagyon a táplálkozás természetfölötti élményébe, akkor készítek nektek róla fotót is, hogy jól beinduljon a nyálképződésetek! Ugye örültök?

Saturday kitchen live

Egyik kedvenc hétvégi TV műsorom. Szombat délelőttönként megy. (nonem est omen)  Van egy állandó szakács, ő a műsor házigazdája, és mindig más meghívott vendég főz, mindig más vendégeknek. Körbeülik a konyhát, beszélgetnek, főzőcskéznek, jól megbeszélik, hogy éppen mit miért, illetve, hogy mit miért nem. Ma például csirkefalatok chilis-karamelles szószban, natúr sült padlizsánnal. Ez utóbbit csak megszurkálta, és rádobta a gázlángra. Amikor megrottyant kikaparta a belsejét, némi fűszerrel butítva a tányérra tette a többi cucc mellé. Közben hangzott el a következő mondat miközben éppen egy serpenyővel csapott agyon egy fej fokhagymát a deszkán:
-" Ezt a kaját a nők 75 százaléka szereti, mert gluténmentes, és ma a glutén közellenségnek számít. -  Ilyen a divatőrület. Holnap talán a gyümölcsök utálata lesz kötelező, nem tudom. - A többiek nem is tudják, hogy van glutén a világon. Ők boldogok, és jóltápláltak."
Nos kedves nők, a fenti gondolatokkal semmiképpen nem szeretnék bárkit is megbántani. Mindenesetre elgondolkoztató, ha egy mesterszakács szájából ilyesmi hangzik el.
Halkan kérdezem csak meg:
- És mi van a férfiakkal?

Marhasült

Marha sült, marha sül, marha sülni fog...

Szóval a marhasült mai változata úgy készül, hogy a szépen megtisztított marhahúst (jelen esetben bio borjúról beszélek) szálnak keresztben felszeletelem, sózom, borsozom, és granulált fokhagymával beszórom, majd egy kiolajozott tepsiben élére sorolom. Közé almanegyedeket teszek. (ezek nem csak az aromát, de némi nedvességet is tartogatnak arra az esetre, ha az a kis vörösbor elpárologna a hús alól idő előtt...)
Az így előkészített tepsit (egyes vidékeken tepszit) alufóliával takarom, (a fényesebb fele mindig befelé!) majd betolom az előre melegített sütőbe, (keresztet vetek rá) és 250 fokon kb 2,5-3 óra alatt puhára sütöm. Amikor megpuhult egy kis dzsemmel, kechuppal ízesített forró barnamártást öntök rá, és visszatakarva meleg helyen tartom. Mire fogyaszthatóra hűl (kb 20 perc) felveszi annak nedvességtartamát, és aromáját.

Közben egy tepsis krumplit készítek köretnek úgy, hogy egy kiolajozott jókora tepsibe rengeteg apróra vágott bacont, hagymakarikákat, kolbászdarabkákat, és főtt- negyedbe vágott krumplit rakok összekeverve. Ezt nyakonöntöm egy jó kis tejfölös-fűszeres sajtmártással, és 200 fokon kb 20- 25 perc alatt a sütőben összerottyantom. Tálalás előtt megszórom a tetejét frissen aprított petrezselyem zöldjével, amibe kb. egyharmadnyi egyéb zöldfűszert keverek. Ma bazsalikom akadt a kezembe, de lehet rozmaring, zellerlevél, vagy bármi ízlés szerint.
Már megint nem sikerült elrontanom.
Nincs tálalási fotóm, mert nem itthon tálaltam. De el tudjátok képzelni a tányéron a tepsiskrumlpi köretet sajtos besameles mártással keményre sütve, ezen egy szelet (vagy több) vajpuha marhaság leloccsantva fokhagymás barnamártással. Csend volt az asztalnál. Közben mert ettünk, utána meg mert tele hassal...