2015. február 9., hétfő

Csontleves (az az igazi fajta!)




Egy nagy fazékban felteszem a vizet forrni. Beledobom a húsos csontot. (Legjobb hozzá a velőscsont) Beledobok néhány sárgarépát, ugyanannyi fehérrépát, egy fej hagymát egészben, (rajta hagyom a legelső vörös héját)  egy kis káposztafélét, (néhány bimbóskel, vagy egy káposztalevél) sóval, egész borssal ízesítem. Lehet bele tenni egy babérlevelet is.
Felforralom, és amikor nagy habot ereszt azt leszűröm róla gondosan. Ezután a legkisebb lángon hagyom forogni kb. 3-4 órán át. Vigyázni kell, hogy már forrni ne tudjon, csak éppen, hogy mozduljon az a leves!
Amikor a hús már levált a csontról, akkor leszűröm a tiszta csontlét, cérnametéltet dobok bele, felforralom, és le is zárom alatta azonnal a lángot. Lefedve hagyom a tálalásig.
Tálaláskor apróra vágott friss petrezselyem zöldjét szórok minden tányérba, és arra szedem a forró levest. Külön tálban tálalom mellé a zöldségeket, és teszek az asztalra valami csípőset is. (Húst nem, mert azon már "összemarakodtunk" a leszűrés után, és azonnal elfogyott) Ha maradt belőle későbbre is, akkor a tésztát is kiszűröm, és tálban teszem a hűtőbe. Van aki a levesből külön szed egy kisebb lábosba, és a tésztát abban főzi ki. Úgy lesz igazán kristálytiszta a leves.

Velőscsont:
Kis szelet piritósra rázom, (addig ütöm, verem az oldalát a csontnak mígnem kiesik belőle) majd sózva fogyasztom nagy élvezettel.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Így kezdődött...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése