Ma meg vannak a nehezen átharapható puffancsok telerakva bizonytalan eredetű "hús"pogácsával, nyers zöldségekkel, nyakonöntve bőven valami gusztusosnak csak nehezen mondható löttyel ami kétoldalt csurog, ha az ember beleharap ebbe a valamibe. Azt mondják: amerikai divat. Hát Amerikában már nincs kultúrája az evésnek? Ott mindenki egységkaját eszik, sültkrumplival, kecsappal? Elfogyott a fantáziájuk? Pedig egy a nemzeteknek, különböző kultúráknak olyan hatalmas kohója mint Amerika, éppen arról kellene, hogy híres legyen, hogy rengeteg féle ételből lehessen választani ha valaki megéhezik. Ehelyett mit esznek? Hát ugyanazt. Mindig, mindenhol ugyanazt a silány választékot amit zseniális üzleti propagandával nyomnak le a torkukon már évtizedek óta. Aztán ha az ember körülnéz nem lát egyebet, mint elhízott, túlsúlyos, hangosan böfögő és ... tömegeket. Mert mesélhet nekem bárki bármit, az étkezésnek, a kulturált, tradicionális családi együtt étkezéseknek pótolhatatlan szerepe van az egészséges életmód, a család összetartása, és a kulturált viselkedés megtanulásában, és továbbvitelében. Pedig ezek egy társadalomnak alapértékei.
Miért kell nekünk mindig a rosszban majmolni a külföldet? Miért érzi úgy a magyar, hogy akkor menő, ha elhagyva saját értékeit, átveszi a nyugat silány, csak az üzlet, és a látszat érdekei szerint elharapódzó szokásait?
Én ma szerencsés vagyok. Mert nem kell beállnom a sorba valami nagyon divatos, nehezen fogyasztható amerikai izéért, mert valahol várnak rám. Karfiollevessel, és krumplistésztával. Imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése