Egészséges érett fekete bodzaernyőket gyűjtünk, lebogyózzuk, megmossuk, leszűrjük, rövid ideig főzzük, egy nagy edény fölött átpaszírozzuk, majd az így kapott masszát negyedannyi tömegű cukorral, egy kis tartósítószerrel, (le..@rjuk az egészségesbioistennyila dumát) és egy kis citromlével összefőzzük addig, amíg besűrűsödik.
Jól kimosott üvegeket mikróban (Igen! ne nyavalyogjatok! A mikró csodás dolog!) kifertőtlenítünk, majd ezekbe töltjük a kész bodzalekvárt.
Légmentesen lezárjuk, tetszés szerint dunsztolhatjuk is ha nincs elég bajunk, de fölösleges, mert a nátrium glutamát vagy mi megtette már áldásos hatását, és a következő tíz- tizenöt évben nem romlik meg az üvegek tartalma.
Ezután valami nagy bevásárlóhelyen (multik előnyben) összevásárolunk mindenféle modern moszószert, mert ha egyszer ez az izé valami ruhaneműbe beleveszi magát, hát háziasszony legyen a talpán aki megbirkózik az eltávolításával!
De azééé jó étvágyat hozzá! Isteni finom!
U.i.
A jobboldali képen a gyalogbodza látható, ami arról nevezetes, hogy minden része mérgező, bár igaz, hogy csak nyersen. Ezért aztán a Dunántúlon ebből is főzik a csetét, és mint látjuk még nem haltak ki...
(pálinkának sem utolsó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése