2014. február 26., szerda

A tízperces lecsó


Fri, 25 Jul 2008 13:38:29 +0100

5220205

Lábos. Aljára aprított szalonna, rá kb. két fej apróra darabolt vöröshagyma.
Szemek nem maradhatnak szárazon!
Paprika karikában, aztán a paradicsom. (Finnyásak forrázva héjatlaníthatják, de én szeretem az összepöndörödött paradicsomhéját! Meg a szőrös lábú nőket. Őket is forrázatlanul.)
Miután rotyog, beleszórom azt a néhány darabka csabai kolbászt, majd kb. egy evőkanál kechupot adok hozzá. (Aki engem és a kechophoz fűző viszonyt régen ismer, az most biztosan felrántja a szemöldökét, hogy - "Csak nem???" De!)
Kevés vízzel nyakonöntöm, majd ha forr, beleszórok egy jó marék tarhonyát. De nem mindegy ám, hogy milyent! Azt a békebeli úttörősörétet. Azt a jó gépi kéttojásost!
Óvatosan szórom, hogy ne keveredjen le a lábos aljáig, de a lé ellepje. Akkor nem kell folyamatosan kevergetni, nem törik a lecsó, és mégsem ragad le a tarhonya.
Sót csak módjával!
Ettől a pillanattól még öt perc forralás fedő alatt, és KÉSZ!
Tálalás előtt lefedve pihentetni kell még kb tíz percig.
Jó étvágyat picinyeim!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése